Előszó
A kutatói életpálya (Előszó gyanánt)
Születünk, iskolába járunk, pályát választunk, beépülünk egy társadalmi munkarendbe: oktatunk, kutatunk, szakmai eredményeinket konferenciákon közöljük...
Tovább
Előszó
A kutatói életpálya (Előszó gyanánt)
Születünk, iskolába járunk, pályát választunk, beépülünk egy társadalmi munkarendbe: oktatunk, kutatunk, szakmai eredményeinket konferenciákon közöljük kollégáinkkal, majd leírjuk, ezért társaságok, kormányok elismerését kapjuk. Azután nyugállományba vonulunk és meghalunk. Ez a mi életpályánk, a kutatói-tanári életpálya. Legalábbis a nevünket, tevékenységünket rögzítő lexikonok, kézikönyvek szerint. Ezeket az adatokat találhatjuk a következő oldalakon is, ahol a Magyar Tudományos Akadémia valamikori és jelenlegi tagjainak életrajzait olvashatjuk.
Rendben van: születtünk, jártunk iskolába, fogalmaztunk disszertációkat, részt vettünk nemzetközi szakmai bizottságok munkáiban, cikkeket, könyveket írtunk, tudományos címeket értünk el, azután meghalunk. Dátumok, művek címei, elismerések nevei. Rendben van. Erről tudósítanak a lexikonok.
De hol maradnak emberi vonásaink? Ki rögzíti azokat? Azt, hogy gyermekkorunkban mennyit köszönhettünk az anyai-apai értelemre nevelésnek, vagy éppen a nagybácsi értelemnyitogató meséinek? Áldott emlékű tanáraink életünket igazgató, egyéniségformáló, kedvesen szigorú útmutatásainak? Vajon melyek voltak a fiatalkori életeszmények, amelyek igézetében az öngyötrő kutatói-tanári élethivatásra adtuk magunkat? Hogyan érintett meg, majd ragadott el minket a kutatói szenvedély és hogyan járta át énünk egészét? Amikor már kizökkenünk az éjjelek-nappalok természeti rendjéből, elhagyjuk a munka- és ünnepnapok emberi munkarendjét, s megszállottan keressük a természet vagy az emberi élet rejtelmeinek titkait! Az anyag, az állat- és növényvilág, az emberi viselkedés titkait. Szenvedéssel-örömmel, magányosan átélt éjszakák az íróasztal mellett, megszállottan, rögeszméinktől vezetve, kísérletekkel töltött hónapok-hetek! Mindez hiányzik a lexikonok, kézikönyvek életrajzi szócikkeiből! Éppen az, ami bennünk, kutatókban az emberi! A különösen emberi! Mert létezik-e csodálatosabb vonása az élőknek, mint az értelmes kíváncsiság? A kutatás vágya az ismeretlen feltárására?
Hát igen! Ez ismét kimaradt a lexikonból, az akadémiai lexikonból is. Pedig célunk az volt: olyan kézikönyvet alkotni, amelyik megmutatja a kutatói életpályák közösségmegtartó voltát. Az értelmét annak, amit teszünk...
Vissza