Előszó
Részlet:
TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYUNK FELADATAI A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XIX. KONGRESSZUSA UTÁN
Előadás a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály 1953 március...
Tovább
Előszó
Részlet:
TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYUNK FELADATAI A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XIX. KONGRESSZUSA UTÁN
Előadás a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály 1953 március 23-án tartott ülésén
A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. Kongresszusára méltán figyelt úgy az egész haladó emberiség, méltán figyelt úgy a magyar dolgozó nép ügyével összeforrott magyar tudomány is, mint világtörténeti jelentőségű s az egyetemes tudomány történetében is korszakalkotó eseményre. E korszakalkotó jelentőség megnyilvánult a pártkongresszus előzményeiben, az 1939-ben tartott XVIII. pártkongresszus óta eltelt időszaknak—mint Malenkov elvtárs mondta — »a világ arculatát megváltoztató« történelmi jellegében [20]*, s e korszakalkotó jelentőség megnyilvánult a pártkongresszus célkitűzéseiben, amelyek a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útját jelölték ki.
A közvetlen előzmények világtörténeti perspektívájában is kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy a pártkongresszus előestéjén jelent meg Sztálin elvtárs zseniális alkotása, »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban«, amely összefoglalva és továbbfejlesztve a marxizmus-leninizmus tudományának alapvető kérdéseit, messzemenően bevilágította a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útját s így meghatározta a pártkongresszus tárgyalásainak és határozatainak elméleti alapjait.
Amikor Sztálin elvtárs új művének a tanulmányozásához láttunk s a marxizmus-leninizmus tudományának újabb diadalát csodáltuk, a tudományos kutatás számára nyújtott újabb felbecsülhetetlen értékű segítséget fogadtuk benne, még nem tudtuk, hogy az alkotó lángelmének az a kristálytiszta ragyogása, mely minden tudomány alapvető kérdéseit helyezte új megvilágításba, nemcsak eddig legmagasabb delelő pontját jelzi a gondolkodás egész történetének, hanem egyben a legtündöklőbb fényforrás utolsó sugaraival int búcsút az emberiségnek. S mikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának az anyagában elmélyedtünk, s újra meg újra erőt és lelkesedést merítettünk Sztálin elvtárs felszólalásából, amelyben a testvérpártokat, a népi demokráciák képében
* A továbbiakban a zárójelbe tett számok I. V. Sztálin : A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban c. műve magyar kiadásának (Szikra, 1952), dőlt betűs szedéssel pedig A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. Kongresszusa c. kiadványnak (Szikra 1953) a lapszámaira utalnak.
1 I. Osztályközlemény III/4.
Vissza