Előszó
A Magyar Nemzeti Galériában 1992. március 13-án nyíló kiállítás megrendezésére rendkívüli körülmények adtak alkalmat, ugyanis az Akadémia palotájának rekonstrukciója során az épületben őrzött műalkotások egy részének ideiglenesen a Galéria adott helyet. Mielőtt végleges helyükre kerülnének, illő, hogy bemutassuk őket a kiállításlátogató közönségnek is.
Alkalom ez a kiállítás arra, hogy felhívjuk a figyelmet az ország egyik legjelentősebb köztestületi tulajdonban lévő, magánjellegű gyűjteményére. Az akadémiák mint a különböző tudományok és művészetek művelőit egyesítő testületek hagyományosan nagy gondot fordítottak arra, hogy az általuk képviselt tudományokat - rendszerint a humanista hagyományoknak megfelelően - képi ábrázolásokban megjelenítsék, tagjaikat szellemi kiválóságokként megörökítsék, alapítóik és jótevőik emlékét ápolják. Ezt a feladatot már Széchenyi István is igyekezett teljesíteni, amikor Johann Enderrel megfestette és 1834-ben az Akadémiának adományozta az Akadémia allegóriáját, rajta a "Borúra derű" jelszóval. A XIX. század folyamán az Akadémián különféle koncepciók szerint állandóan folyt a nemzeti kultúra nagyjait, köztük a tudós társaság előfutárait megörökítő, a magyar tudomány és irodalom pantheonjaként elképzelt arcképcsarnok kialakítása. Ezekhez az arcképekhez fokozatosan a nemzeti történelem nagy eseményeit ábrázoló történeti képek, a legfenségesebb honi tájak képei járultak, s adományok folytán olyan külön gyűjtemények, mint a Széchenyi-relikviáké, vagy Elischer Boldizsár Goethe-gyűjteménye. Az Akadémia művészetpártolása székházának felépítésekor érte el tetőpontját.
A XIX. századi magyar művelődésben nemcsak a tudományos, hanem a művészeti akadémia szükségessége is fontos szerepet kapott, s az ezzel kapcsolatos kezdeményezésekben a Tudományos Akadémia is részt vállalt. Tagjai sorába a XIX. század folyamán rendszeresen vett fel képzőművészeket, s először - a Szépművészeti Múzeum megnyitásáig - az Akadémia palotájában lelt otthonra az Esterházy-gyűjtemény megvásárlásával alapított Országos Képtár. Az erre a célra épített terekben egészen a második világháború utánig mindig volt kiállítás, azóta méltatlanul kihasználatlanok.
Most az épület rekonstrukciója módot ad a képtárhelyiségek eredeti funkciójának visszaadására, s bennük az időközben gondosan restaurált művek bemutatására. Megóvásukra, kezelésükre az Akadémia megfelelő szervezetről is gondoskodott.
Az Akadémia és a képzőművészetek kapcsolatának nagy korszaka a XIX. század volt. A modern tudomány és a művészetek fejlődésének elváló útjai ezt a szerepvállalást módosították. E tekintetben sincs okunk azonban szigorúan szégyellni az Akadémiának a nemzeti kultúra egészében vállalt szerepét. Nem kell többé megtagadnunk sem díszmagyarban, sem reverendában ábrázolt tudós elődeinket, amint ízlésüket is koruk művészettörténetének jelentős tényei között méltatjuk.
Vissza