Előszó
A magyar történetírás történelme.
Tudományos irodalmunk egyik legterjedelmesebb és legkiválóbb ágának történetét veszi itt az olvasó. Ily munka a magyar irodalomban mindeddig nem volt, valamint általában nem igen mutathatunk föl oly terjedelmesebb tanulmányt, mely valamely szaktudomány magyar irodalmát kimerítően és kritikával tárgyalná. Van tudomásunk Haborle, Kanitz, Hanák, Balogh Pál, Erdélyi, Bartal ilynemű munkáiról, úgyszintén Versényi és Várady kis értekezéseiről, de ezzel be is fejeztük a sort, mely, mint láthatni, nem igen hosszú, s ha a művek legnagyobb részének tudományos becsét tekintjük, még jóval rövidebb lesz. És e művek közt a magyar történetírás történetét nem találjuk. Jelentek ugyan meg kisebb-nagyobb értekezések, sőt alapos tanulmányok is egyes történetírókról; így pl. az Anonymus elég heves tollharczokra adott alkalmat; továbbá foglalkoztak Bonfini, Tubero, Verancsics, Brutus, Istvánfi, Szalárdi, Heltai, Bethlen Farkas, Cserei, Pray, Budai, Teleky, Szalay Sándorné Révai Péterről és Helmár Ágosté Bonfiniról. A magyar történetirás összefüggő történetének legelőször egy német iró tolla alól kellett kikerülnie, s ezt a müvet veszi itt az olvasó egész terjedelmében, változatlanul. Flegler, kinek több jeles magyar tárgyu tanulmányát ismerjük, ezt a müvét is alapos készültséggel és teljes elfogulatlansággal irta; s ha vannak is hibái és hiányai, - menthetők a szerző elszigetelt állásával, mely miatt nem szerezhetett meg minden szükséges segédeszközt. Változtatás nélkül forditottam le a munkát, mert czélom e munka átültetése volt irodalmunkba, nem pedig egy uj dolgozat. Különben Flegler müve igy is nagy hézagot pótol irodalmunkban.
A magyar történelem kútforrásai
A Magyarország történelmére vonatkozó emlékek négy nagy osztályra oszthatók: levéltárak és kéziratgyüjtemények; hivatalos iratok, oklevelek gyüjteményei; egykorúak vagy közel egykorúak krónikái; végre hosszabb idővel az események után készült munkák, azaz tulajdonképi történelmi művek, az ujabb, nagyobbrészt a legujabb korból.
E nagy osztályokat, legalább a három utolsót alosztályokra kell osztani. Az okiratok, krónikák és történetek magyar vagy idegen eredetüek lehetnek. Ezenkivül a tisztán nemzetiek és az egészen idegenek osztálya közé lehet tenni az osztrák, cseh, horvát, stb. eredetü iratokat, szóval, a melyek Magyarországgal gyakran érintkező országokból erednek. E szerint tehát mi meg fogjuk különböztetni a magyar, osztrák-szláv és idegen származású iratokat, krónikákat és történelmi munkákat.
Vissza