A Magyar Tanácsköztársaság művészete

Előszó

A Magyar Tanácsköztársaság képzőművészeti életét intézkedések és kezdeményezések összefüggő sora határozta meg, amelynek során körvonalazódott a munkásmozgalom viszonyainak és tervezett további fejlődésének megfelelő intézményrendszer. Hatásuk részben közvetlenül lemérhető vagy sejthető, de sok elképzelés létjogosultságának az igazolására már nem adott módot a történelem.
Összehasonlításra csak az egyetlen akkori rokon modell, a szovjet-orosz művészet kezdete ad módot. Az analógiák, már 1918-tól kezdve, elsősorban a fő törekvésekre jellemzőek. Ezek: a művészet közönségének új értelmezése, a művészetnek a forradalmi harcban való közvetlen részvétele, az alkotóknak irányzatoktól, stílustendenciáktól független foglalkoztatása az agitációs műfajokban, így elsősorban a plakátban és az ünnepi dekorációban, új emlékmű-program kidolgozása stb. Szembeötlőek tematikai rokonvonások is: új munkáseszmény, a munkás-paraszt szövetség, a proletárhatalom védelme, a célszerű életmódra nevelés érdekében agitáció a tanulásért, tisztaságért, munkavédelemért, alkoholizmus ellen stb. Az analóg vonások magyarázata részint a közvetlen politikai kapcsolat és tapasztalás. A magyar internacionalisták viszonylagos nagy száma, a frontról vagy hadifogságból hazatérők élménye a szovjet-orosz kezdeményezések közvetlen ismeretével is szolgált, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a kiindulópont nem egy elvont-ideális modell, hanem a helyi adottság. Ez jellemezte azokat az intézkedéseket, amelyek a művészoktatás, a művésztelepek, a szociális segítés átalakítását készítették elő, és azt a módot is, ahogyan vállalták és továbbfejlesztették a forradalmi magyar avantgarde hagyományát. Vissza