Előszó
Hazánkban a talajtani kutatás immár százesztendős múltra tekinthet
vissza. Szabó Józsefnek „Békés és Csanád megye. Geológiai viszonyok és
talajnemek ismertetése'' című, 1861-ben megjelent munkája jelenti nálunk
a tudományosan megalapozott természetszemlélet térfoglalását a talajról szóló
kutatások terén. A Szabó József könyvének megjelenése óta eltelt idő rend-
kívül eredményes, nagyszabású kutatómunka korszaka volt, melynek ered-
ményei értékes megállapításokban gazdag irodalomban leltek megörökítést.
Ez a különböző — tudományos és népszerű — évkönyvekben és folyóiratok-
ban szétszórtan található irodalom a talajról szóló ismereteinknek gazdag
tárháza, s nagyarányú fejlődés képét nyújtja mind a talajról szóló tudományos
ismereteink gazdagodása, mind azoknak a gyakorlatba való átvitele terén.
Talajtani irodalmunk azonban nincs még rendszeresen feldolgozva, s ez kész-
tette e munka szerzőit arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához inté-
zett előterjesztésükben készségüknek adjanak kifejezést egy, a magyarországi
talaj kutatás fejlődését tárgyaló munkának megírására. A benyújtott és jóvá-
hagyott tervezet alapján írták meg a szerzők munkájukat, amely a hazánkban
1944-ig végzett talajtani kutatások képét adja.
A munkát a szerzők oly módon osztották meg egymás között, hogy
egyikük az általános talajtanra, a másik szerző pedig az alkalmazott talaj-
tanra vonatkozó kutatások fejlődését ismerteti. Ehhez a két részhez még egy
függelék járul a talaj biológiájára vonatkozó kutatások fejlődéséről. A műnek
e kiegészítését a szerzők felkérésére Varga Lajos, a biológiai tudományok
doktora volt szíves megírni.
A mű beosztása a tárgy természetéből adódik. A hazánkban végzett
talajtani kutatásoknak egy súlyban jelentős része a talaj természetrajzának
megismerésére vonatkozik, ezek ismertetése képezi tárgyát a könyv „Általá-
nos talajtani kutatások" című részének. A kutatások egy másik, súlyban
szintén jelentős része alkalmazott jellegű; bizonyos, a földművelés gyakorlatá-
ban felmerült kérdésekre igyekszik feleletet adni általános talajtani meg-
fontolások alapján, s ez tárgya a könyv „Alkalmazott talajtani kutatások"
című részének. A két részt egymástól szigorúan elkülöníteni nem lehet.
Végeredményben majdnem minden talajtani munka kettős természetű, s
aszerint, hogy főképpen a talajra mint természeti képződményre vonatkozó
ismereteinket gyarapítja, vagy pedig elsősorban a gyakorlat céljait — az
általános talajtani ismeretek alkalmazását — szolgálja, a mű I., illetőleg II.
részében emlékszünk meg róla. Megtörténhet, hogy valamely dolgozatban az
említett szempontok egyforma súllyal érvényesülnek, s a munkát egyaránt
lehetne a két főrész egyikében vagy másikában tárgyalni.
Vissza