A magyar szőlőtermesztés sorskérdései

Előszó

Bevezető - Dr. Tamás László (a mezőgazdasági tudományok kandidátusa az MSZMP Heves megyei Bizottság titkára)

Immár hagyományossá válik, hogy az ország szőlőtermesztő üzemeinek szakemberei és a tudomány művelői időszakonként összegyűlnek és közösen értékelik szőlőtermesztésünk fejlesztése terén megtett utat elemzik jelenlegi helyzetét, és irányt szabnak a jövőre nézve. Így megyénkben — közelebbről Egerben — másodízben, (az elmúlt évben Pest megyében) ültünk össze és tanácskoztunk. Véleményem szerint ezek a tanácskozások igen hasznosak, úgy a tudományos vonalon munkálkodó szőlészeti — borászati szakemberek, mint a szőlőtermesztő, vagy borászati üzemek vezető szakemberei számára.
A párt és kormány hathatós támogatásával 1960. után a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően, soha nemlátott üzemben indult meg hazánkban a szőlőültetvények rekonstrukciója. Jelentőségét fokozta az, hegy szakítani kellett a szőlőtermesztésben évtizedek óta fennálló hagyományokkal, és meg kellett találni az új üzemi feltételeknek megfen lelő, korszerű szőlőtelepítési rendszereket, tőkeművelési módokat. Le kellett rakni a nagyüzemi szőlőtermesztés alapjait.
A szőlészeti szakemberek igen nagy feladatot vállaltak magukra, amikor a falu társadalmi átalakulásával egyidőben a szőlőültetvények nagyarányú rekonstrukcióját tűzték ki célul. Óriási munkát kellett fordítani arra, hogy a tegnap még évtizedek során megszokott gazdasági és társadalmi formában élő parasztemberek elfogadják és megszeressék az újat.
A társadalmi összefogás országosan — így Heves megyében is — meghozta a várt eredményt, és ma mér megyénk üzemei mintegy 10 000 kh — ebből 2000 kh állami gazdaság és 8000 kh tsz közös — korszerű nagyüzemi szőlőültetvénnyel rendelkeznek. A tudományos tanácskozáson elhangzott előadások, korreferátumok és hozzászólások részletesen foglalkoztak a gazdaságirányítás reformjából származó, a szőlőtermesztésünk és borgazdálkodásunk előtt álló feladatokkal, így a vertikális integráció helyes értelmezésével, a szőlő— borgazdálkodás ökonómiai kérdéseivel, a hozamok növelésével, az önköltség csökkentésével, valamint azokkal a környezeti és biológiai tényezőkkel, melyek szőlő- és borgazdálkodásunkat nemzetközi piacokon is versenykénessé teszik.
Az országos szőlészeti borászati tudományos tanácskozás szőlőtermelésünk, szőlőgazdálkodásunk sorskérdéseivel foglalkozott, s igyekezett választ adni a „hogyan tovább?" kérdésére. Vissza