Előszó
A Csepel Művek pártszervezetei az elmúlt négy évben a IX. kongresszus határozatai szellemében dolgoztak. A kommunisták munkáját a munkásosztály, a dolgozó ember szolgálata vezérelte.
A dolgozók szocialista tudata jelentősen fejlődött, többségük egyetért a párt politikájával, igényli annak következetes megvalósítását. Politikai, társadalmi, gazdasági fejlődésünket a kiegyensúlyozottság jellemzi.
A munkások a termelésben elfoglalt helyüket, egységes politikai fellépésüket, magatartásukat tekintve a Csepel Művek fejlődésének legfontosabb tényezői. Aktívan vesznek részt a társadalmi, gazdasági feladatok végrehajtásában. Minden helyzetben az őket jellemző párt iránti bizalommal támogatják politikai célkitűzéseinket. Észrevételeikkel, bírálataikkal rendszeresen segítik a politikai, gazdasági vezetést. Támogatják a gazdasági mechanizmus reformját, a korszerű technika alkalmazását, a technológia fejlesztését, az életszínvonal emelését. Termelő tevékenységükkel folyamatosan teljesítik a népgazdasági feladatokból rájuk háruló kötelezettségeket. Fenntartják kezdeményező szerepüket a szocialista munkaverseny fejlesztésében. Rendszeresen részesei a politikai-gazdasági funkciókban jelentkező káderigények kielégítésének.
A Csepel Művekben dolgozó műszaki-közgazdasági értelmiség világnézete, politikai állásfoglalása, szakmai felkészültsége az elmúlt négy évben továbbfejlődött. Életmódjukban mind meghatározóbbá válnak a szocialista erkölcs alapvető normái. E fejlődés eredményeképpen az értelmiség politikai felfogása egységesebb lett, közelebb került a párthoz, a szocialista eszmékhez.
A szocializmus felépítésének — a párt által megfogalmazott — programjával egyetértenek, ennek megvalósításáért eredményesen dolgoznak.
Az értelmiség politikai állapotának fő jellemzői mutatják, hogy a Csepel Művekben dolgozó műszaki-közgazdasági értelmiség, mint üzemi értelmiség politikai, világnézeti, gazdasági állásfoglalása és gyakorlata közelebb áll a munkásokhoz, mint az értelmiség egyéb rétegeihez.
A munkások és az értelmiség között erős kölcsönhatás van, amely a vezetőket ösztönzi a közéletben való közvetlen részvételre, az üzemi légkör közelebb hozza őket a munkások mindennapi politikai, gazdasági problémáihoz. A közös munka, az állandó személyi kontaktus hatására szélesedik a munkások, és az értelmiség politikai, szakmai látóköre, erősödik tevékenységük tudatosodási folyamata.
Vissza