A magyar szakszervezetek a népi demokratikus forradalomban

Előszó

A magyar munkásmozgalom történetének művelői körében ma már általánossá vált az a felismerés, hogy a szakszervezeti mozgalom múltjának önálló feldolgozása nélkül a munkásosztály évszázados küzdelmének feltárása, megvilágítása nem lehet teljes. A szakszervezeti mozgalom - ezen belül az egyes szakszervezetek - története megírásának feladata ugyanakkor mint napjaink társadalmi igénye is mind erőteljesebben jelentkezik. Érthető ez, hiszen a szervezett munkások, dolgozók nagy múltú mozgalmának megismerése, hagyományainak ápolása, különösen a felszabadulás utáni évek tapasztalatainak számbavétele, hatékonyan szolgálhatja a jelen gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek sikeres megoldását is.
Könyvem nem utolsósorban éppen ezeknek a felismeréseknek az eredményeként születhetett meg, s kerülhet az olvasó kezébe abban az esztendőben, amikor felszabadulásunk negyedszázadára tekinthetünk vissza. A kutatás és feldolgozás során a fő figyelmet mindenekelőtt az alapvető kérdésekre: a szakszervezeteknek a népi demokratikus forradalom győzelméért, a munkáshatalom kivívásáért ,a dolgozók politikai és gazdasági érdekeinek megvédéséért folytatott harcára összpontosítottam. A szakszervezeti mozgalom 1944 ősze és 1948 nyara közötti fejlődésének főbb általános jellemvonásait, fontosabb törvényszerűségeit kutattam. Ezek a jellemvonások természetesen a mozgalom központi irányításának elemzéséből és az egyes szakszervezetek tevékenységéből szűrhetők le, de egy ilyen összefoglaló munka mégsem tartalmazhatja az érintett szakszervezetek történetét a maguk részletességében. Ez utóbbi feladat további szakmánkénti, foglalkozási és iparágankénti kutató- és feldolgozó munkát igényel.
A szervezett dolgozók sok százezres táborának új gazdasági és társadalmi viszonyokat megteremtő, új országot építő küzdelmeiből, a már történelemmé vált és felidézett tegnapunkból minden bizonnyal új erőt meríthetünk napjaink nem kevesebb odaadást követelő feladatnak valóra váltásához.
Munkám megírásához nyújtott értékes segítségükért ez úton is köszönetemet fejezem ki Berend T. Ivánnak, Kabos Ernőnek, Ságvári Ágnesnak, Szabó Bálintnak, valamint a Párttörténeti Intézet és a SZOT Központi Levéltár kollektívájának. Vissza