A magyar sport útja

Előszó

Felszabadulásunk dicső napja óta hatalmas utat tett meg a magyar sport. Ha visszagondolunk elpusztult, kirabolt sporttelepeinkre, versenyzőink megritkult soraira s a szomorúan gyenge eredményekre, amikor sportunk nagy nehezen, tántorogva igyekezett talpra állni, a megtett út még nagyobbnak, még dicsőségesebbnek tűnik fel. Egy felszabadult nép alkotó ereje előtt azonban nincsenek korlátok. Romok vettek körül bennünket nyolc esztendővel ezelőtt, de ott volt kezünkben a legnagyobb kincs: a szabadság. Ott volt előttünk a lehetőség, hogy az urak országát a dolgozó nép hazájává emeljük. A magyar jövő világos meglátói és építői a sport számára is utat mutattak. Rákosi Mátyás elvtárs, forrón szeretett, bölcs vezérünk már 1945 szeptemberében mondta ezeket a szavakat: »A testnevelésnek a nemzet életében rendkívüli fontosságot tulajdonít a Magyar Kommunista Párt. Ennek a fontosságnak minden alkalommal igyekeztünk is kifejezést adni a múltban és rajta leszünk, hogy a jövőben ez még inkább megtörténjék.« Ugyancsak Rákosi elvtárs mondta ebben az időben az alábbiakat is: »A Magyar Kommunista Párt nevében elismerésünket tolmácsolom a magyar sportnak. Ismerjük annak minden értékét, hazai és nemzetközi jelentőségét. Tudjuk, milyen károkat szenvedett és rajta leszünk, hogy minél előbb talpra álljon. Ismerjük a sport nemzetközi összekapcsoló erejét és büszkék vagyunk, hogy nemzetközi elszigeteltségünket elsőnek törte át. Megfogadjuk a Magyar Kommunista Párt nevében a magyar sport teljes mértékű támogatását.« Ez a támogatás olyan erőt biztosított testnevelési és sportmozgalmunk számára, hogy sportéletünk nemcsak talpra állt, hanem rövidesen túlszárnyalta minden eddigi teljesítményét s a londoni olimpián tíz olimpiai bajnoksággal és számos szép helyezéssel késztette bámulatra az egész világot. Vissza