A Magyar Sport Évkönyve 1989

Előszó

Sorsfordító időket élünk. Hazánk demokratizálásában múlhatatlan nyomokat hagyott az 1989-es esztendő, amely demokratizálás természetesen nem maradhatott hatás nélkül sportéletünkre sem. Igaz, e változások Évkönyvünkben aligha követhetők nyomon - az új idők beköszöntét mindössze az jelzi, hogy október 23-a után a bajnokokat nem a Magyar Népköztársaság, hanem a Magyar Köztársaság bajnokaivá avatták -, hiszen nem is ez a feladata. A demokratizálás hosszú távú „befektetés", amely remélhetőleg nemcsak a struktúra: a sportszervezetek, sportegyesületek átalakításában, de - ha közvetve is - az eredményeken is meglátszik majd. Talán sikerül például újra a sport felé fordítani azokat az egyre növekvő tömegeket, amelyek az utóbbi esztendőkben távolodtak el a testedzéstől; sikerül az élsport és a szabadidősport egészségesebb összhangját megteremteni; véget ér a csapatsportok jó ideje tartó kálváriája - és talán a futball is feltámad majd. A futball, amelyre még e zord időkben is a legtöbb figyelem jut. 1989-ben is egymást érték a szenzációk, igaz nem a zöld gyepen, sokkal inkább a zöld asztal mellett. A válogatott csapat nem jutott el az 1990. évi olaszországi világbajnokságra, a klubcsapatok csapnivalóan szerepeltek a nemzetközi kupákban, ellenben volt elnök-, főtitkár- és kapitány válság - de minderről, a többi sportág történéseihez hasonlóan, a következő oldalakon olvashatunk bővebben. Vissza