A magyar rovásírás ABC-s könyve

Előszó

A régi magyar írás a magyar nép kultúrájának legősibb rétegéhez tartozik úgy mint a népdal, a népmesék, mondák és a népművészet. A régi magyar írás szabályai a nyelv törvényszerűségeit tükrözik és története közelebb visz az azt használók történetéhez is, ezért az íráskutatás része a magyar őstörténetnek.
A régi magyar írás az írásrendszerek nagy családjába tartozik, a legkorábbi mezopotámiai, közép-ázsiai és mediterrán írásokkal mutat rokonságok, betűi archaikusak, még a képírásra visszavezethető jelek is megőrződtek benne. A jelrendszer egységes, a sajátos magyar hangjainak (cs, gy, ly, ny, sz, ty, zs, ö és ü) is mind van önálló betűje. A régi magyar írás fejlettebb alkalmazásában rövidítéses, gyorsírás jellegű, amely a nyelv hangzóilleszkedésére és már nyelvi jellegzetességekre épül.
Álljon itt egy idézet egy 400 évvel ezelőtti hasonló tárgyú bevezetőből:
"...mégis mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt és annak hasznát vette. Azt látjuk ugyanis, hogy csak igen kevés egyébként műveltség és hatalom tekintetében kiváló nemzet van, amely saját betűivel tolmácsolná nyelvét.
... Pedig már a mi betűink is bőven megcáfolják meséiket és biztos adatokkal bizonyítják azt, hogy egyrészt az ázsiai szkíták náluk régebbiek, másrészt hogy ... a régi bölcsészet ... az ázsiai népekhez és csak ezektől került végre a görögökhöz.
... miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek, parasztok, egyszóval: mindazok, akik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg." Vissza