Előszó
A magyar romlásnak századában... A romlás melyik századában? - kérdezi az olvasó, és joggal. Történelmünkben talán nem is lehet kijelölni olyan tízszer tíz esztendőt, aminek hosszabb vagy rövidebb szakaszára ne illenék, ha romlásról beszélünk. Leginkább mégis a Mohács után következő évtizedeket szoktuk a mélypontnak tekinteni, amikor a nemrégen még nagy ország területe szétesett, és a magyar állam függetlensége megszűnt. Ez a könyv azonban nem a 16. század eseményeit követi, címét is olyan valaki sugallta, aki hat év híján száz esztendővel a nagy katasztrófa után született. Zrínyi Miklóstól származik a címadó idézet, és ha Mohácsra emlékeztet, az azért van, mert a 17. századnak ez a nagy politikusa valóban valahol ott látta kora romlásának eredetét.
Bizonyára lehetne vele vitatkozni, de ugyan ki tudja megmondani, hogy hol van egy-egy történelmi értelemben hosszú eseménysor kezdete? A történetírás művelői között sincs talán semmiben nagyobb ellentét, mint éppen a korszakbeosztás kérdéseiben. Nehéz meghatározni az egymáshoz közvetlenül kapcsolódó jelenségek körét, még bonyolultabb dolog ezeket elválasztani másoktól, hiszen a történelem is összefügg minden mindennel. A végtelen összefüggés ténye természetesen nem azt jelenti, mintha - mivel minden szempontból érvényes határok úgy sincsenek- önkényesen választhatnánk ki az egymással szorosan kapcsolódnak ábrázolt események vagy jelenségek csoportját. Ennek a könyvnek a címe sem véletlenül Zrínyi-idézet, és nem ok nélkül tárgyalja a magyarországi politizálást Bethlen Gábor bécsi lánykérésétől Zrínyi Miklós haláláig.
A két esemény kiválasztása, igaz, inkább a jó megértést szolgálja, mert könnyebb a történelmet érdekes esetekhez kötve előadni, mint száraz fejtegetésekkel. A kettő között azonban, s ez a lényeges, a magyarországi politizálás történetének fontos fordulata ment végbe. A nemzeti királyság megszervezésének kezdeményezése Erdélyből a királyi Magyarországra, az erdélyi fejedelemtől nyugat-magyarországi nagyúr kezébe került. Olyan időben következett be a fordulat, amelyben e cél és feltétele, a három részre hullott ország egyesítése, nem tartozott a történelem lehetőségei közé. Éppen az egyik főszereplő nevezte korát "a romlás századának".
Érdemes megismerkedni ennek az alakulásnak az állomásaival, de még inkább azokkal az emberekkel, akik, a szándékaikat meghiúsító nehézségek ellenére, vállalták a cselekvést.
Vissza