A magyar rendi állam Hunyadi korában

Előszó

Részlet a könyvből:

"A magyar állam jellegének átalakulásában, módosulásában Hunyadinak nem volt oly cselekvő szerepe, mint később fiának, Mátyásnak. Nevéhez a hódítók elleni küzdelem nagy eseményei, büszke győzelmek emlékei fűződnek, a társadalmi reform azonban már kevésbé. Kényelmes dolog volna magyarázatul arra utalni, hogy a nagy emberek, a „hősök" sem képesek az alapvető fejlődést elhatározóan befolyásolni, mert ők is csak követik a szüntelenül előre haladó tömegeket, ez a magyarázat azonban pontatlan, túlságosan vulgáris, általánosító lenne. Mátyás ugyanis talált módot és időt, hogy döntően kezébe vegye a társadalmi erők irányítását. Természetesen ő sem valami teljesen új cél kitűzésével, hanem csak olymódon, hogy bizonyos már meglevő tényezők előtt szabaddá tette az utat, azok megerősödését gyorsította, a tétovázó elemeket pedig egyenes úton előre lendítette. Mégis, bár Hunyadiból hiányzott fiának csodálatos sokoldalúsága s bár nagyobb hadvezér volt, mint államférfi, társadalompolitikájának célkitűzései reálisak voltak s a haladás irányát mutatták. Annak a két évtizednek a vizsgálata, amelyet Zsigmond halálától kezdődően Hunyadi János korának szoktunk nevezni, elsősorban éppen azért lehet tanulságos számunkra, mert a társadalom alkatelemeinek az állam irányításáért folytatott küzdelmét eredendő bonyolultságában tárja elénk, nem úgy, mint a következő korszak, amelynek sorsát már kemény államférfiúi akarat befolyásolta. Vizsgálódásainkra alkalmi célkitűzés ösztönzött s bár további kutatásaink közben igyekeztünk nyomára jutni azoknak a forrásadatoknak, amelyek a fejlemények lényegét illusztrálják, szépítgetés nélkül be kell vallanunk, hogy a végső cél felé csak az első lépéseket tettük meg. Ahhoz, hogy túljussunk a legszembetűnőbb összefüggések felismerésén, szükség volna oly forráskiadványra, amely a kor okleveles anyagát könnyen áttekinthető és kényelmesen kezelhető módon teszi közzé. Ily segédeszköz hiányában a gondos kutatás sem hozhat, bármily sok időt fordítson is anyaggyűjtésre, oly eredményeket, amelyeket legalább az író szeretne véglegeseknek tekinteni." Vissza