A magyar református egyház története

Előszó

A magyar református egyháznak, tehát nem az egész ú. n. „magyar protestantizmus''-nak történetét veszi a következő lapokon az olvasó. Egyháztörténeti irodalmunkban elég ritka vállalkozásba fogtak e kötet írói. Mindeddig jóformán csak a kurucvilág egyik leghányatottabb sorsú, s aránylag rövid és szörnyen zaklatott életében mégis bámulatosan sok és nagybecsű irodalmi munkát végzett prédikátora, Debreceni Ember Pál (1660-1710) volt az, aki egy nagyszabású külön magyar református egyháztörténelem megalkotását tűzte ki egyik nagy tudományos céljául. Ezt a célt a legkedvezőtlenebb körülmények közt is úgy sikerült megvalósítania, hogy nevezetes műve (amely 1728-ban, Utrechtben, nem az ő neve alatt jelent meg), ha egészében rég elavult is, bizonyos pontokon máig nélkülözhetetlen a kutatás számára.
Ami összefoglaló s az egész fejlődést áttekintő mű azóta megjelent ezen a téren, az, akár szűkebb, szaktudományos, akár tágabb olvasóközönségre számított, általában inkább magyar protestáns egyháztörténetet adott, vagyis a reformáció korában megszületett mindegyik magyar egyházalakulatnak a történetét, természetesen az írók saját vallás felekezeti álláspontja szerint hol az egyik-, hol a másikfajta magyar, illetőleg magyarországi „protestáns egyház'' iránt tanúsítva és ébresztve nagyobb érdeklődést.
Nem is lett volna semmi hiba egyébként az egyháztörténelmi ismeretterjesztésnek ebben a több, mint kétszáz év óta megszokott hazai módjában, mert hiszen a magyarországi protestáns egyházalakulatok közül a két legnagyobb - azok, amelyeket atyáink ágostai, illetőleg helvét hitvallású evangélikusnak neveztek, mi pedig egyszerűen evangélikusnak, illetőleg reformátusnak - nemcsak teológiailag állott közel egymáshoz, hanem külső életformáikban is, meg történelmi sors dolgában is felettébb nagy volt közöttük a rokonság. Vissza