A magyar polgári átalakulás alkotmányos forradalma

Előszó

A magyar polgári átalakulás története a magyar történetírás egyik legkedveltebb kutatási területe, ennek megfelelően a magyar história talán legkimunkáltabb terrénumainak egyike. Monográfiák, lexikonok, tanulmánykötetek, szakmai képeskönyvek és folyóiratcikkek sokasága foglalkozik a korszakkal, a lehető legaprólékosabb információkat nyújtva az érdeklődő szakember és a laikus olvasó számára. Szinte hihetetlen, de ennek ellenére még mindig számos kérdés megválaszolásra vár. Az alkotmánytörténet, a joghistória művelői jó néhány tisztázatlan problémára hívták már fel a figyelmet, szisztematikus alkotmánytörténeti feldolgozásra azonban alig került sor. Ennek nyilvánvalóan oka volt az a szerep is, mely politikatörténetünkben, nemzeti gondolkodásunkban 1848 dicső alkotmányos forradalmának jutott, s mely hosszú időn keresztül gátolta az átalakulással kapcsolatos kérdések árnyalt elemzését, az alkotmányos folyamatok kiteljesített értékelését. A nemzeti függetlenségünket, európaiságunkat, hősi küzdelmeinek szimbolizáló történelmi fordulat az egész társadalom legnagyobb nemzeti ünnepévé vált, mely óvatossá tette a kutatókat, megfontolttá a tudósokat még kérdéseik megfogalmazásánál is. A 150. évforduló azonban, - így gondolta a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége - méltó alkalom a tabuk félretételére, s alkalom arra, hogy a joghistória tudománya az eddig tisztázatlan kérdések feltételével, válaszkísérletekkel, újszerű megközelítésekkel tisztelegjen a kor törvényalkotói és jogászai emléke előtt. A jogtörténész társadalom e közös vállalkozása nem egyszerűen a történettudomány által már megtárgyalt és fölkutatott témák más szempontú feldolgozása, hanem azon különleges kérdések vizsgálata is, melyek szükségképpen elkerülték eddig történészeink figyelmét. Ugyanis azon kihívásokról is szólnak a tanulmányok, melyek a politikai fordulatok következtében a jogászság irányában megfogalmazódtak. Közismert, hogy a negyvennyolcas forradalom fő oszlopa a jog modernizációja volt, mely nem csupán törvénybe foglalt politikai és társadalomformáló akaratok jogi artikulációja volt, hanem a jogászok előtt álló szakmai feladatok teljesítése egyben. Az alkotmányozás, a kodifikáció, a szeptemberi fordulat után a közjogi problémák jogi kezelése, új jogi képletek kidolgozása, a politikai akaratok, az új jog és a tradicionális magyar joganyag egybevetése olyan nagy feladatként fogalmazódtak meg, melyek az évszázad legnagyobb feladata elé állították a jogászokat. Közjogi választ kellett adni arra az alkotmányos kérdésre, hogyan fogalmazza meg az új Magyarország helyét az európai státusok rendszerében, milyen közjogi kapcsolatokkal kötődik a magyar állam az osztrákok birodalmához, s ebből önként adódott a kormányforma definiálásának feladata, mely sokoldalú és aprólékos jogi szakmunka sűrűjét hozta magával. A magyar államszerkezet megváltozása is döntést érlelt: a politikai akarat nyomán visszatért Erdély bekapcsolása a közigazgatás amúgy is reformokat igénylő rendszerébe. Az első független, a polgári átalakulás sodrában létrejött kormány tevékenységében nap mint nap újrafogalmazódó kérdések, melyek a hatáskörök elosztásától a modern bürokrácia meghonosításáig terjedtek. Vissza