A magyar perlit 50 éve - CD-vel (dedikált példány)

Előszó

A második világháború után a magyar ipar újjáélesztésének legfontosabb feltétele az energia biztosítása, a szénbányászat megindítása volt, amit legtöbb helyen súlyos munkaerő- és anyaghiány nehezített. Ehhez hozzájárult még az egész magyar ipari infrastruktúra lerombolása. Az ország megmaradt 1170 üzeméből energiahiány miatt 706 nem működött. A rendelkezésre álló kevés szén csak arra adott lehetőséget, hogy az alapvető iparágakat lássa el. Mindenekelőtt a MÁV és az energiatelepek igényeit kellett kielégíteni.
Az 1950-es évek közepétől a növekvő energiahiány ellenére stabilizálódott az ipar helyzete. Az ötéves tervprogramok, a vas és acél országának jelszava, az energiaigényes alumíniumgyártás növelése arra késztette az országot, hogy a legkönnyebben elérhető energiaforrás érdekében a szénbányászatot fejlessze. Ezt egy olyan időszakban kellett végrehajtani, amikor munkaerőhiány volt a bányászatban, és csaknem minden építési anyag beszerzése nehézségbe ütközött. Nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő széntermeléshez a megfelelő munkaerő csak úgy biztosítható, hogy házak és lakótelepek megépítésével helyhez kötik a bányászokat, a szegényes bányászkolóniák helyett az akkori igényeknek megfelelő lakások biztosításával. A kormány a Bányászati Építővállalatot jelölte ki a feladat végrehajtására. E vállalat megszervezésével és műszaki vezetésével Rudnyánszky Pált bízta meg. Az ország bányavidékein ez hatalmas feladatot jelentett, mert az új lakótelepek olyan helyen épültek, ahol elsősorban utat kellett építeni, vizet és energiát kellett biztosítani. Évente több ezer lakás és ipari telep építésére került sor de, 1957-ben a felépített új lakások száma meghaladta a tízezret. Számos ipari létesítmény létrehozása is e vállalat feladata volt. Vissza