A magyar őshaza solymászmadarai

Előszó

A magyar őshaza keresése egyidős krónikáinkkal. Anonymus és Kézai képzeletvilágát már foglalkoztatta. Ők még bátran, kijelentő mondatokban fejezik ki véleményüket a griffmadaras és aranytermő Skythia földjéről, ahonnét elindítják az Ősöket. A turul-astur-kerecheth madár-motívum mindkettőnél szerepel és a hunokat egy - tőről eredeztetik a magyarokkal. Azóta több század telt el, de a magyar őshaza hol voltát még ma sem tudják földrajzilag körüli mi. Még feltételes mondatokkal sem, pedig igénybe vették a tudósok legjobbjai a történelmi segédtudományok minden eszközét: a nyelvészetét aprólékos elemzéseivel, a vallás történelmet hasonlító mitológiájával, a néprajzot sokrétű hagyományaival, a településtörténetet helynév-kutatásaival. A "tárgyi történelem" sem maradt tétlen az őshazakeresésben. A régészet a tervszerű ásatások és véletlen leletek felszínre dobott adatait csoportosította, az éremtan a dirhemek- dénárok elterjedési útját követte, az embertan koponyamérései és faji meghatározásai a rokon népekhez épített hidakat. Mindegyikük külön-külön és vállvetve kereste és keresi a végső megoldást az őshaza holvoltárol... A legeredetibb és egyben sikeres módszerek azonban az utóbbi évtizedekben igénybe vett természettudományi kutató eljárások voltak, mint például a növény- és állatföldrajz alkalmazása. Zichy István a méh és a sün, Sebestyén Irén a harcsa és kecsege, Herman Otto az agár és kopó útján, Pálfalvy Sándor pedig a puli nyomán járva keresik az őshaza határait... Vönöczki Schenk J.az ornithológia, a modern madártan kutató módszereit használja fel eszközül a magyar őshaza keresésére. A három legjelesebb solymászmadár, a turul, zsongor és kerecseny madarak földrajzi elterjedését és egyben történelmi írott forrásokban előfordulásait térképezte fel a jelen munkában és az az érzésünk,hogy meglepd,egyéni módszere eredménnyel kecsegtet a magyar őshaza irányának ígéretével. Vissza