Előszó
A magyar országgyűlés hatvan esztendejének megírásával igen súlyos és felelősségteljes munkát vállaltunk. A hivatásos történetírók azt vetik majd a szemünkre, hogy ez a mű nem lehet tárgyilagos, mert hiányzik még az a bizonyos történeti távlat, amely a közelmúlt és a jelen eseményeinek megítéléséhez szükséges. Ebben az ellenvetésben sok igazság van. A közelmúlt még eleven; azok a nagy események, amelyeket ez a nemzedék átélt, mint a világháború és a forradalmak, belehullámzanak a mai politikai életbe, befolyásolják többé-kevésbbé mindnyájunk sorsát. És mégis vállaltuk, abban a meggyőződésben, hogy munkánk nem volt felesleges vagy hiábavaló. A jelent nem lehet megérteni a közelmúlt nélkül és a jelenre, ha nem ismerjük jól azokat a múltból származó alkotó elemeit, amelyekből összetevődött, lehetetlenség a biztos jövőt felépíteni.
Teljes erőnkből arra törekedtünk, hogy az emberileg lehetséges legszigorúbb tárgyilagossággal s elfogulatlansággal, minden pártpolitikai szempontot kiküszöbölve, irjuk meg a magyar politikai élet hatvan esztendejének történetét. Az olvasónak nem kedveskedünk sem szenzációkkal, sem kulisszatitkokkal. Semmi sem lett volna könnyebb, mint megtömni ezt a könyvet érdekességekkel, közszereplők féltve rejtegetett intimitásaival vagy a politikai boszorkánykonyha titkaival. Mi mást akartunk: be akartuk mutatni az intelligens magyar olvasóközönségnek a magyar politikai életet mozgató erőket, a hatásokat, ellenhatásokat, amelyek kialakították a jelent, bemutatjuk a közszereplőket erényeikkel, hibáikkal együtt, szépítés és torzítás nélkül. A fenkölt szellemű XIII. Leó pápa a vatikáni levéltár megnyitásakor azt mondotta a kutatóknak, hogy semmit el ne hallgassanak és mindent nyilvánosságra hozzanak, akár kedvező az a pápaságra, akár nem, mert nemcsak az hazudik, - mondotta, - aki az igazságot megmásítja, hanem az is, aki az igazságot elhallgatja. Mi is ezt valljuk; ezért nem hallgattunk el egyetlen igazságot sem, ha az a jelen megértéséhez szükséges; viszont feleslegesnek tartottuk megbolygatni olyan dolgokat, amelyek kivül esnek a magasabb történetírói szempont határán. Minthogy egyikünk sem tartozik szorosan egy politikai párthoz sem, a pártokat, politikai csoportokat ugy vesszük szemügyre, mint a semleges haditudósítók szokták a szembenálló ellenfeleket: sem barátaink, sem ellenségeink nincsenek.
Ennek a könyvnek másik célja még bemutatni a parlamentárizmus intézményét összes előnyeivel s tagadhatatlan fogyatkozásaival együtt. Nincs ma időszerűbb kérdés, mint a parlamentárizmus kérdése. A szélső konzervativek, a bolsevisták és az olasz fascismus hivei azt hirdetik, hogy a népparlament ma már nem felel meg az idők követelményeinek; fecsegő testület s egyik feleslegessé vált hagyatéka a szerintük végleg letűnt liberális korszaknak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal