Előszó
A gyorsuló időben megint magunk mögött hagytunk egy esztendőt. Ez a kötet azt a célt szolgálja - mint az előző MOA Évkönyvek is - hogy "fehéren-feketén" számot adjon az 1998-ban végzett munkánkról.
Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a 106. nemzeti olimpiai akadémia közül a mienket sok külföldi szakember - így a Nemzetközi Olimpiai Akadémia elnöke is - "dobogós" helyre sorolja. Megtisztelő ez az értékelés, igyekszünk megszolgálni. A "szolgálatot" jelen esetben szó szerint kell értenünk, hiszen a MOA alapvető feladata az olimpiai eszme terjesztése, tudományos kutatása, a hagyományok őrzése és a jövő olimpikonjainak nevelése. Ezt a feladatunkat tavaly több mint 75 rendezvényen próbáltuk megoldani, ezek mindegyike sikeresnek mondható, de - terjedelmi korlátok miatt - az Évkönyvben csak a kiemelkedőkről adhatunk tudósítást.
Az évkönyvben szerepet kapnak az olimpizmus kutatás - területéhez kapcsolódó témák hazai és külföldi művelőinek jelentősebb előadásai és tanulmányai, valamint a műhelymunkák címen közölt szakmetodikai problémafelvetések, visszaemlékezések. Az emlékkönyvekkel rokon fejezetekben lelkiismeretes nyilvántartást találunk olimpiai mozgalmunk és élversenyzőink kerek évfordulóiról, az aktuális kitüntetésekről. A nekrológok során nemcsak az elhunytak életpályáira, hanem az irántuk megnyilvánuló kötelező tiszteletadási szertartás rendezvényeire is történik utalás.
Az 1998. évi MOA Évkönyv szerteágazó tartalommal rendelkezik. Nehéz lenne néhány témát kiemelni és egy rövid előszóban méltón megemlékezni róluk. Ezrét csak egyetlen probléma-kört említenék a pécsi vándorgyűlés vezérmotívumát: a fair play és az olimpizmus kapcsolatát.
Egyre világosabban kirajzolódik a vezető társadalomtudósok véleménye alapján az a tény, hogy civilizációnk számos problémával terhes. Ezek között is talán a legaktuálisabb és a legsúlyosabb az az erkölcsi válság, amelybe a piacgazdálkodás, pontosabban a pénz globális hatalma sodorta az emberiséget. Nem kímélte meg ez a negatív tendencia a sportéletet, így az olimpiai mozgalmat sem Ezrét fontos, hogy ezekkel az etikai anomáliákkal bátran szembe nézzünk, és őszinte kritikával illessük ott ahol szükséges az olimpizmust veszélyeztető jelentéseket Erről - és sok egyébről - folyt a párbeszéd Pécsett, amit folytatnunk kell az évezred utolsó évében, 1999-ben is, azért, hogy7 egy tisztulási folyamaton átesett olimpiai mozgalommal lépjünk a következő évszázadba.
Ehhez a szép és egész embert követelő munkához kívánok erőt és sok sikert minden olimpia barátnak.
Vissza