A magyar nyelvtudomány kézikönyve I/4.

Előszó

Az összehasonlító nyelvtudomány kétségtelenül megállapította, hogy nyelvünk a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. Ezt régebben csúd és finn néven emlegették. Budenz egyszerűen ugornak nevezte az egész nyelvcsaládot. Europaeus, Thomsen, Blomstedt, Munkácsi pedig finn-magyarnak. Ma már a finnugor elnevezés állapodott meg. Ez a leghelyesebb, mert az ilyen összefoglaló elnevezésnek lehetőleg olyannak kell lennie, hogy az egész nyelvcsalád egyes tagjait magában foglalhassa. Jelen esetben a nyelvcsaládnak két főága van megnevezve, t.i. a finn és az ugor nyelvág. Ha a finn-magyar elnevezést fogadnánk el, úgy a vogult és az osztjákot kizárnánk, már pedig ez a kettő a magyarral együtt az ugor nyelvágba tartozik.
Azok a népek, melyek ma finnugor nyelven beszélnek, Európában és Szibériának északnyugati részében lanka s a földrajzi elhelyezkedés szerint északnyugatról kelet felé haladva s a magyarokat legutoljára hagyva, így következnek egymás után: 1. lappok, 2. finnek, 3. mordvinok, 4. cseremiszek, 5. votjákok, 6. zürjének, 7. vogulok, 8. osztjákok és 9. magyarok.
A magyarság tehát ezekkel a népekkel együtt valamikor nyelvközösségben élt. Igen valószínű, hogy már az együttélés korában az ú.n. finnugor alapnyelvben keletkeztek különböző nyelvjárások, s ezekből a nyelvjárásokból fejlődtek ki fokozatos szétválás után a ma ismeretes és a már kihalt finnugor nyelvek. Vissza