A magyar nyelv teljes szótára I-II.

Előszó

ELŐSZÓ.
mint huszonöt éve, hogy a magyar szótárirással foglalkozván, nyelvünk szókincse összehordásában, ennek értéke meghatározásában és körülírásában fáradozom. E magában véve hosszú idő rövidnek mondható a feladat nagyságát és annak azon sajátságát tekintve, hogy a szó'tári anyagot mondvacsinálni nem, hanem csak alkalmilag ellesni lehet. Ez alkalmi ellesést elősegítendő, tanulmányoztam irodalmunkat első zsengéitől kezdve a legújabb korig, ügyeltem a külömbféle vidékeken divatozó élő nyelvre, az alréteg pariagain fölsarjadt vadontermékekre, közmondásokra, népregékre, mesékre és népdalokra, és buzgó gondot és szeretetet fordítottam a nyert anyag minden oldalú értékitésére. Mondhatom is, hogy alig mult egy-egy nap, mely jegyzékeimet némi adalékkal nem gazdagította volna; mert vagy eddigi szótárainkban nem találtató, irodalmilag ismeretlen kifejezésekre akadtam, vagy ismert kifejezéseknek a szokottól eltérő értelmű használatát észleltem, vagy egyéb olyas közönségesen fitymált apróságokat fedeztem fel, melyek összegéből, mint sok egyes csepekből az áldást hozó eső, alakul a nemzeti szellem szóbeli kifejezésének kincse. — Egy negyed századon keresztül igy more apis matutinae folyvást gyűjtögetvén, lassanként oly halmaza gyűlt össze nálam a feldolgozandó nyelvanyagnak, hogy annak irodalmi közhasználatra való egybeállítását és rendbeszedését előhaladt koromnál fogva tovább halasztanom bűn lett volna.
Az volt eleinte a tervem, hogy »Adalékok a magyar szótár«-hoz cím alatt egy 15 — 20 ívnyi pótlékszótárt állítok össze, és csak az volt a
kérdés, találkozik e oly munkára vállalkozó kiadó. — Épen ezen tépe-
* Vissza