A magyar nyelv teljes szótára I-II.

Előszó

Több mint huszonöt éve, hogy a magyar szótárirással foglalkozván, nyelvünk szókincse összehordásában, ennek értéke meghatározásában és körülirásában fáradozom. E magában véve hosszú idő rövidnek mondható a feladat nagyságát és annak azon sajátságát tekintve, hogy a szótári anyagot mondvacsinálni nem, hanem csak alkalmilag ellesni lehet. Ez alkalmi ellesést elősegítendő, tanulmányoztam irodalmunkat első zsengéitől kezdve a legujabb korig, ügyeltem a külömbféle vidékeken divatozó élő nyelvre, az alréteg parlagain fölsarjadt vadontermékekre, közmondásokra, népregékre, mesékre és népdalokra, és buzgó gondot és szeretetet fordítottam a nyert anyag minden oldalú értékitésére. Mondhatom is, hogy alig mult egy-egy nap, mely jegyzékeimet némi adalékkal nem gazdagította volna; mert vagy eddigi szótárainkban nem találtató, irodalmilag ismeretlen kifejezésekre akadtam, vagy ismert kifejezéseknek a szokottól eltérő értelmű használatát észleltem, vagy egyéb olyas közönségesen fitymált apróságokat fedeztem fel, melyek összegéből, mint sok egyes csepekből az áldást hozó eső, alakul a nemzeti szellem szóbeli kifejezésének kincse. - Egy negyed századon keresztül igy more apis matutinae folyvást gyüjtögetvén, lassanként oly halmaza gyűlt össze nálam a feldolgozandó nyelvanyagnak, hogy annak irodalmi közhasználatra való egybeállitását és rendbeszedését előhaladt koromnál fogva tovább halasztanom bűn lett volna...

Pest, Julius 16-án, 1867. Vissza