A magyar nyelv halnevei

Előszó

Bél Mátyás írja Tractacus de Re Rustica Hungaromm (Sopron, 1730) c. munkájában: "ha valaki nekünk is azt az ellenvetést tenné, amit Symachus tett az ő jó barátjának. Ausoniusnak. aki a Mosel folyót és annak halait kiváló készültséggel versekbe szedte, hogy: 'hogyan születtek Neked a könyvedbe azok a halak, melyek terítéken nem voltak előtted?', készen lenne a mi válaszunk, imígyen: mi is, amikor Magyarország halait végigvizsgáltuk, ebben nagyobb gyönyörűséget találtunk, mint amekkorával a halevők a sok mindenféle körítéssel és fűszerrel asztalukra került halakat elfogyaszthatták."
Kétségtelen, hogy sok gyönyörűséget jelentett a nyelvésznek is, amikor legalább néven nevezhette a régi idők halvilágát, amelyről eleink igen sokat tudtak és amelyből éltek is.
A halak ismerete természetes volt a vizek közelében élő emberek számára, hazánk láposainak, árterületeinek lecsapolása előtt a hatalmas halgazdagság a halat az egyik legfontosabb és könnyen elérhető élelmiszerré tette a Kárpátmedencében. Az állatvilágról szóló szaktudományi művekben is tekintélyes szerepet kap már a középkortól kezdődően a halvilág. Legközelebbi nyelvrokonainknál, a voguloknál és az osztjákoknál a halászat megőrizte eredeti jelentőségét. Az obi-ugor népek táplálkozásában a hal a legfontosabb. Több forrás szerint a vogulok és osztjákok még a XIX. században is hordtak halbőrből készült ruhákat, cipőket. G. Novickij (Kratkoje opiszanije a narodje osztjackom, 1715) a menyhal bőréből készült ruhákról, tok és kecsege bőréből készült harisnyákról és csizmákról tudósít. Vissza