A magyar nyelv fejlődése

Előszó

A magyar nyelv jellegének a megértéséhez, tudatos használatához, oktatásának megjavításához, a nyelvművelés helyes mederbe való tereléséhez múlhatatlanul szükséges múltjának a feltárása. Mert csakis a több mint 6000-7000 éves történelmi útnak a megismerésében - legyen az bár rövid és vázlatos - találunk választ arra a sok kérdésre, amelyet a tanulók nemegyszer feltesznek. Honnan is ered a magyar nyelv? Kik a nyelvrokonaink? Igaz-e, hogy a magyarok Ázsiából jöttek? Vagy mégiscsak Európában volt az őshazájuk? Miért magyar a magyar? Igaz-e, hogy az arc szó az orr és száj szavak összetétele? Hogy mondják a rokonnyelvekben, mondjuk, hal, kéz? Igaz-e, hogy a magyarok a keleti szlávoktól tanultak tanyázni, és régen a tanya szót csak a halászatban használták? Mi is lesz a magyar nyelv további sorsa, hiszen nem világnyelv?
És nemegyszer halljuk tanulóinktól: a nyelv tanulása olyan unalmas. Csupán szabályok és kivételek magolásából áll. Sokkal érdekesebb az irodalom, a földrajz. És hogyan felelünk erre a bírálatra? Bizonyítjuk-e a nyelvből vett gyakorlati példákkal, hogy a nyelv fontosság tekintetében vetekszik az emberi elme nagyszerű alkotásaival?
Ezt csak akkor tudjuk bebizonyítani, ha a szabályok és kivételek tanulását mindig egy-egy tömören, érdekesein elmondott, a fiatalok értelméhez és szívéhez szóló nyelvtörténeti kirándulás előzi meg.
És ha szem előtt tartjuk a marxizmus-leninizmusnak azt a tételét, hogy a nyelv az emberi érintkezésnek, a gondolatok közlésének legpártosabb eszköze - együtt keletkezett és fejlődött a társadalommal, akkor azokban a gazdasági, társadalmi és művelődési változásokban, melyeken a magyar nép átment, míg a vadság fokán álló vadász-halász gyűjtögető közösségből a szocializmust és kommunizmust építő, fejlett iparú és mezőgazdaságú nemzetté alakult, választ találunk a nyelvi jelenségek keletkezésének, változásainak és esetleges kihalásának a megmagyarázására. Vissza