A magyar névmási rendszer - nyelvtan és funkció

Előszó

Aligha van a magyar szófaji rendszerben sokrétűbb és összetettebb, mégis egységes szófaji osztály a névmásoknál. Ám annak ellenére, hogy a szakirodalomban szép számmal találni a névmásokkal kapcsolatos anyagot, olyan összefoglalás egyetlen elméleti keretben sem született, amely a teljes rendszer átfogó vizsgálatát végezte volna el. A hagyományos nyelvtan leírásai erősen a tényleges hagyományban gyökereznek, a különféle szempontokat, terminusokat, osztályozásokat átveszik a korábbi grammatikákból anélkül, hogy jelentősebben végiggondolnák ezek helyénvalóságit. Jellegzetes példája ennek a helyettesítő szófaj terminus, amely nyelvtanról nyelvtanra öröklődik kifejtés nélkül. A formális (strukturális) nyelvleírás pedig többféle adalékkal szolgál a szócsoport vizsgálatához, de eddig a lexikon leírásának hiánya miatt teljes képet nem kaptunk. Sajátosan részlegesen jelenik meg a szóosztály még a szójelentéstanokban is, akár formális, akár egyfajta funkcionális szemléletet alkalmaznak. A 21. század elején Magyarországon is egyre erőteljesebben jelen lévő funkcionális-kognitív elméleti keret pedig még kevés adalékkal szolgál a névmásokkal kapcsolatosan, jóllehet a módszertan, a megközelítési mód lehetősége (a formán való túllépés, a nyelvi funkcionálás felől történő közelítés a különböző nyelvi egységek felé) már körvonalazható.
Az itt olvasható munka részben a fenti hiány pótlására vállalkozik annyiban, hogy összefoglalja a névmási szóosztályon végzett eddigi kutatásaimat kettős megközelítésben. Egyrészt a hagyományos leíró nyelvtan keretében összegző áttekintést nyújt a névmási rendszerről. A formából indul ki, ehhez rendeli hozzá a nyelvtani funkciót, majd kategóriákat állít fel. A szó, a szófaji érték fogalmából indulok ki, majd kísérletet teszek a névmások újabban vitatott önálló szófaji értékének meghatározásához a formai kritériumok felállításával szintaktikai és morfológiai szempontok segítségével. A nyelvtani funkció szerinti osztályozást alapul véve - s ebben a legteljesebb leíró nyelvtan, a Magyar grammatika megfelelő fejezetére támaszkodom -, az összes névmáskategória jellemzését elvégzem a kidolgozott kritériumrendszer alapján. Másrészt a könyv második felében részben érvényesítem a funkcionális szempontokat. Minthogy a névmások valódi nyelvi működése a szövegben, a szövegvilágban érvényesül, így a pragmatikaszövegtani megközelítés kínálja azt a lehetőséget, amellyel ez a szóosztály lényegiségében megragadható, s ehhez a nyelvi funkcióból való kiindulás látszik a legcélravezetőbbnek. A nézőpont tehát kettős: egyrészt a hagyományos nyelvtani, másrészt a funkció felőli vizsgálat. A formából való kiindulásról a funkció felé való szemléleti váltás egyben jelzi kutatásaim irányának megváltozását is. Munkámat tehát egyrészt egy korábbi nézőpont alkalmazásának összefoglalása és egyfajta továbblépésé szándék bemutatása is jellemzi. Vissza