A magyar népzene tára III/A.

Előszó

Minden nép szokásai közt megkülönböztetett helye van az élet legnagyobb fordulata, a házasságkötés megünneplésének.
A lakodalom emlékezetessé tételének ezer módja közül kiemelkedik az ének és a zene. Mint minden népnek, a mienknek is megvannak a sajátos, lakodalomhoz fűződő énekei. Ezeket célszerűnek látszott az általános zenei rendszerezésből kiemelve, önálló keretbe foglalni. Jellegük így jobban kidomborodik, eredetük összehasonlító kutatása is könnyebb lesz.
Elsősorban azok a dalok kerültek ide, amelyek a lakodalom egyes fázisaihoz szorosan kapcsolódnak, s máskor nem használatosak. Ezért már puszta dallamukról felismerhetők.
A szorosan szertartásos énekek mellett sorra kerül a lakodalom folyamán számtalan más. Sok dalról vallja előadója, hogy lakodalomban szokás, noha szövegében kevés vagy semmi a lakodalmi vonatkozás. A mulató, borivó dalok sokasága más alkalommal is előkerülhetett. De tekintve, hogy különösen a szegényebb népnek, szőlő nélküli vidéken vajmi kevés alkalma volt mulatni, borozni lakodalmon kívül: elhihetjük, hogy sok dalt éppen csak lakodalomban vettek elő, még ha nem volt is szövegükben lakodalmi vonatkozás. Bor- és táncdalok így lakodalmi dalokká váltak azok számára, akik csak lakodalomban találkoztak velük.
Bár az efféle dalok túlnyomó részét mellőztük, elkerülhetetlen volt néhányat mutatóba közölni, nélkülük a lakodalom zenei képe hiányos maradt volna. Azért a zenei rendszerezésben, a változatok csoportjaiban a maguk helyéri szerepelnek majd, szükség szerint újra-közléssel vagy csak utalással.
A mai lakodalom zeneanyaga meglehetősen heterogén. A réginek újjal, legújabbal keveredése hű tükre az állandó társadalmi átalakulásnak, amelyen népünk keresztülmegy. Két szembenálló erő küzdelme folyik itt is : egyfelől a régihez, hagyományoshoz való ragaszkodás, másfelől a társadalmi kapil-laritás, a műveltebb osztályok utánzása, már amennyire a körülmények engedik.
Régi nagyuraink esztendeig vagy a gyermek megmozdulásáig elhúzódó lakodalmait a föld népe nem utánozhatta. De még nemrég hallhattunk többnapos lakodalmakról. Kiki anyagi erejéhez képest, sőt azon fölül is igyekezett emlékezetessé tenni fia-lánya lakodalmát. Még a siratóba is bekerült :
„Jaj, édesapám, jaj, édésápám, mé nem is iigy lett, ahogy ked ákártá! Jáj, dé sokát is mondta : né fí, lyányom, ollyán lyánkádást (=lánykiadás, lakodalom) csinálok, hogy még ollyán senkinek se vót!"
Az egymáson túltenni-akarással az elleshető úri szokás is többé-kevésbé behatolt a régi hagyományba. A régi úri lakodalom közös vonásai a későbbi parasztlakodalommal azt sejtetik, hogy a zenében is kereshetünk felülről jött szállományt. Hogy mit és mennyit, azt csak a jövő kutatások kísérelhetik meg kideríteni. Vissza