A magyar népművészet I-II.

Előszó

BEVEZETŐ
Kétkötetes gyűjteményünk célját és módszereit tekintve keresztmetszet, a magyar nép művészkedő, díszítő hajlamait és alkotásait bemutató keresztmetszet. Nem törekedhettünk tehát olyan monográfikus teljességre, aminőnek feladata egy szűkebb kör lehető teljes feldolgozása és értelmezése. Az alkotásoknak az a világa, amit a köznyelvi szóhasználat népművészeten ért, oly gazdag, történeti és táji változatoknak olyannyira bonyolult és zsúfolt summázata, hogy teljes egészében kimeríteni csak számolatlan kötetekre menő részlettanulmányokkal, a mellékletek, ábrák alig is kiadható tömegével lehetne. Jól példázhatja állításunk igazságát Györffy István abbamaradt sorozatának egyetlen megjelent kötete, mely annyi évnek áldozatos munkájával készült. S ez a kötet a népi díszítő míveskedésnek csak egyik területével, annak is csak egyetlen ágazatával foglalkozott. Egyedül ilyen, évtizedekre tervezett kötetsorozattal érhetné el a magyar néprajz tudománya, hogy népművészetünk anyaga teljes egészében álljon előttünk s a ma még javarészt ismeretlen összefüggések között eligazodhassunk s kérdéseinkre megnyugtató és igazolt feleletet kaphassunk. Hogy ettől még messze vagyunk s mind az anyag összegyűjtésében, mind értelmezésében még igen sok tennivaló vár reánk a magyar népi műveltség e területén is, arról éppen nemrégiben szólhatott teljes joggal Palotay Gertrúd is kitűnő műve előszavában. Ennek a kényszerű helyzetnek a következéseit e két kötet anyagának összeállításakor szintén le kellett vonnom. Mintának olyasfajta jeles külföldi kiadványok állottak előttem, mint H. Th. Bossert műve az európai népek népi művészkedéseiről, vagy mint újabban H. Karlinger jelentős összefoglalása a német népművészetről. Hasonló példákat sorolhatnék még fel a külföldi irodalomból s kisebb igényű magyar műveket is, melyek egy-egy kisebb területnek keresztmetszetszerű feldolgozását adják - nyilván tekintettel igényesebb közönségünkre is, nemcsak a szűkebb szaktudományi érdeklődésre. Vissza