A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló törvény és magyarázata

Előszó

Alkotmányunk életbelépése óta másfél esztendő telt el. Ezt az időszakot a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus államok életében bekövetkezett újabb hatalmas fejlődés jellemzi. A szocialista államok jelentős megerősödése az egyre élesedő nemzetközi viszonyok közepette történik amikor az imperialista államok részéről mind nyíltabbakká válnak az agresszív törekvések s amikor a népi demokratikus államok egyikét, a Koreai Demokratikus Népköztársaságot közvetlen támadás érte az amerikai imperializmus részéről, a Kínai Népköztársasággal szemben pedig mind fenyegetőbbé válik az amerikai agresszorok kardcsörtetése. Az imperializmusnak ezek a törekvései, a háború kirobbantására irányuló ezek a mesterkedések nem tudják fékezni azt a lendületet, amellyel a Szovjetunióban a kommunizmus építése folyik, amely a népi demokratikus államok útját jellemzi s amelyen haladva, a népi demokratikus államok is, a nagy Szovjetunió példája nyomán, annak segítségével mind nagyobb eredményeket érnek el a szocializmus építése terén.
Sztálin elvtárs tanítja a szocialista állam alkotmányairól, hogy »az alkotmány nem zárja ki, hanem feltételezi a leendő törvényhozó szervek folyó törvényhozói munkáját. Az alkotmány megadja a jogi alapot e szervek leendő törvényhozói tevékenysége számára« (A leninizmus kérdései, 550. o.). A mi Alkotmányunk is feltételezi a törvényhozó szervek munkáját, feltételezi és megkívánja, hogy a törvények sora szabályozza, fogalmazza meg részleteiben és fejtse ki, tegye mind szélesebb körben gyakorlattá és biztosítsa az Alkotmány alapvető tételeit, iktassa törvényekbe népi demokráciánknak a fejlődés során elért új meg új eredményeit. Vissza