A magyar nép története I.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Hosszú, küzdelmes múlt állott már a magyar nép mögött, amikor a 9. század végén a Kárpátok medencéjébe megérkezett. Ennek a múltnak a felderítése azonban nem könnyű feladat. Írásos emlékek népünk történetének erről az időszakáról nem maradtak ránk. Honnan ismerhetjük meg mégis e régmúlt idők történetét? Több tudomány eredményeit együttesen kell számba venni ennek a kornak a feltárásához. Így fel kell használnunk a nyelvtudomány segítségét, amely legrégibb szavaink megvizsgálása és összehasonlítása alapján meg tudja mondani, hogy elődeink merre, milyen népek szomszédságában éltek, mivel foglalkoztak. Tájékoztatást nyújtanak a legrégibb időszakról az ásatások. A sírokból előkerülő tárgyakból, ékszerekből, munkaeszközökből pl. a hozzáértő sok mindent tud kiolvasni. Az őstörténet kutatójának segítségére siet a néprajz is. Vannak ugyanis népek, amelyek még ma is, vagy nemrégen még olyan módon, olyan körülmények között éltek, mint elődeink másfélezer évvel ezelőtt. Az ő életmódjuk megfigyelése szintén hozzásegít bennünket népünk akkori életének megismeréséhez. Adatokat szolgáltat továbbá ehhez annak a vidéknek, a vidék éghajlatának, növényzetének, állatvilágának tanulmányozása, ahol népünk akkortájt lakott. Mindezek egy-egy vonással gazdagítják tudásunkat népünk múltjának erről a gyakran homályba vesző korszakáról.
Az őshaza helyét ma még nem ismerjük pontosan. Annyi azonban bizonyos, (mint azt legrégibb szavaink eredete mutatja) népünk, kialakulásának idejében azokkal a népekkel érintkezett, amelyek távol, a mai Szovjetunió északi részén, Északkelet-Európában és Nyugat-Szibériában éltek, a Volga-folyó és az Ural-hegység közötti vidéken. Itt elsősorban a manszikkal (vogulok) és a hantikkal (osztjákok), két finn-ugor néppel érintkezett, maga is egyike volt ezeknek a finn-ugor népeknek. Legrégibb szavaink, melyek azonosak vagy hasonlóak a többi finn-ugor nép legrégibb szavaihoz, nemcsak az eredetre mutatnak. Megvilágítják azt is, hogy mivel foglalkoztak elődeink, milyen életmódot folytattak. A "gyökér", "bogyó", "méz" szavak például arra utalnak, hogy élelmüket még nem állattenyésztés vagy földmívelés, hanem gyűjtögetés útján szerezték meg. A "hal", "háló" szavak bizonyossá teszik, hogy ismerték már a halászat mesterségé. A "róka", "nyúl", "íj", "nyíl" szavakból pedig az tűnik ki, hogy vadásztak, ha nem is elsősorban élelemszerzés, hanem a ruha céljaira szolgáló prémek kedvéért. Megerősítik ezeket az adatokat annak a vidéknek a földrajzi viszonyai; viszonylag hideg éghajlatú, fenyőerdős, folyókkal átszelt tájék ez, ahol másfajta foglalkozásra nem is nagyon nyílt lehetőség." Vissza