A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője 1935/1-4.

Előszó

Részlet:
Még 1933 nyarán történt, hogy a tolnamegyei Sárközben, a decsi határhoz tartozó „Városhely" dűlőben kéthetes próbaásatást rendeztem. Ásatási felületeimet egy a Sárköz alföldi jellegű, elegyengetett térszínéből alig három méternyire kiemelkedő deflációs eredetű, ma már kötött talajú halom hátán jelöltem ki. Pontosan azon a helyen, ahol a dűlő nevében is élő néphagyomány és néhány helymeghatározásra alkalmas oklevéladat szerint a Sárköznek a török hódoltság alatt elpusztult legnagyobb községét, „Ete" városát sejtenem lehetett.
Tíz munkással összesen nyolc 6X12 m-es felületen végzett ásatásom nemcsak a ma is élő néphagyományt igazolta, hanem egész sorát nyújtotta az olyan leleteknek, melyek még a rendkívül forró nyári időben végzett munka fáradalmait is elfeledtették. A második ásónyomtól egészen 1.6 m-es mélységig mindenütt sűrű település nyomaira akadtam, a rengeteg törmeléket és cserépanyagot tartalmazó földben pedig a XI. századtól a XVII. század elejéig terjedő időnek megfelelően helyenkint eléggé jól kivehető, érmekkel és kerámiával datálható rétegződést találtam. A legszebb lelet egy IV. István érmeivel datált, tudomásom szerint eddig egészen egyedülálló alakú sározott sövénykemence és egy a XVI. század második feléből megmaradt fazekasműhely volt, két kerek alaprajzú égetőkemencével. Az utóbbinak publikálását, nem tartozván a tárgyhoz, máskorra tartom fenn, a sövénykemencét azonban fényképen és rajzban is bemutatom. Vissza