A magyar nemzet történelme XII.

Előszó

Részlet:

A Bach-kor
A Bach-kort, mely közvetlenül Világos után következett, rémségesen rémesnek festi a "hazafias" magyar történeti hírverés és persze iszonyúan szidja érte az osztrákot. Ma már, száz év távlatából, egészen kétségtelen ugyan, hogy még Ausztria és a Habsburg-ház szempontjából is sokkal jobb lett volna, ha a Bach-kor magyar alkotmányellenessége elmaradt volna, s 48 után rögtön a feledés és megértés politikája következett volna épp úgy, mint a szintén leveréssel végződött kuruc felkelés után történt, de az is tagadhatatlan, hogy a dolgok természetes rendje szerint fegyveres felkelés és a felkelés fegyveres leverése után fegyveres elnyomás következik. Aki győz és felülkerekedik, az élvezi helyzete előnyeit és megtorol. Vajon mi nem így tettünk volna?
Hiszen 48-ban először mi is csak alkotmányos és független magyar Habsburg-királyságot követeltünk és 48 első felében még Kossuth is lojalitástól csöpögő beszédeket tartott a Habsburg-ház felé, de már 49-ben a tavaszi hadjárat elég sovány kis sikerei után is úgy elbizakodtunk, hogy mindjárt detronizálni kezdtünk, sőt még nyíltan is mindjárt köztársasággá lettünk volna - hiszen még a mérsékelt ellenzék lapja, az Esti Hírek is köztársasági húrokat pengetett -, ha Kossuth és neje titkon nem áhítozik a koronára s így a maga merész reményei érdekében jobbnak nem látja nyíltan egyelőre még nem szakítani a királysággal. Vissza