A magyar nemzet kis verses-krónikája

Előszó

Szülék és tanítók! Vegyétek e könyvet melyet olcsó áron itten nyújtok néktek, Szépen be is van az mint látjátok kötve, Ily olcsó képes-könyv nem jött előtökbe. Jó ez az olvasni tudó kis gyermeknek, Az ifjúságnak és élemedettebbnek; Jó a magyar népnek, egyszóval mindennek Kit haza dolgai épen érdekelnek. S kit ne érdekelne a hon története? Dicső múltja, jog és szabadság érzete Mellyel ezredévig fenntartotta magát Kiállva az idők s harczok zivatarát Kit ne érdekelne, hogy honnan származánk, Hogyan gyarapodott, növekedett hazánk? Mely példátlan vala hazaszeretetben, Önfeláldozásban, hazafi hűségben. Annyi dicső példák vannak feljegyzve Hazánk ezredéves történet-könyvébe, Hogy azt nem olvasni a magyarra szégyen Azért könyvecskémből mindenki hát végyen. Alkalmas ez a jó gyermekek s ifjaknak Karácson-, uj év- s névnapi ajándéknak; Az oskolában is kézikönyvül szolgál Mert honunknak teljes története benn áll. Gyermekek szüléknek este olvasgatják, Azok azt örömmel szívesen hallgatják, S elandalognak a mult idők emlékén, És a mit megértek maguk is beszélvén. Láthatják mily dicső volt mindég e nemzet S maguknak a múltból mintaképet vesznek; Hogyan kell szeretni hazát s szabadságot És megvédeni a jog és igazságot. Zászló legyen e kis krónika kezünkbe Oltsuk belőle a szépet jót szívünkbe, S tanuljuk utálni a jogtalanságot Az árulást és a jármot, s zsarnokságot. Vissza