A Magyar Nemzet Aranykönyve

Előszó

Forradalmak viharjai feldulták szent hazánkat és keserves rabigába kergették, szennyes fellegeikkel elborítva a dicső multat. Ha végignézek a négyéves világháboru dicsőség beragyogta eseményein, kinszenvedések borzasztó sorozatán: ugy mindenütt kimagaslani látom a magyar katona hősiességét, ő aranyozza meg dicsfényével a véres láthatárt. Ott, hol baj van, vagy a csata sorsát el kell dönteni, ott a magyar ezredek jelennek meg, a hősök kis serege és a talajt vérükkel áztatják, sirokkal hantolják s éltük árán a baj sikerré, a döntést győzelemmé változtatják.
Lembergnél a 44-esek és 69-esek göngyölítik fel a 32-sökkel vállvetve az oroszoknak vonalait és aranyérmes vitézekké lesznek a kis pórfiuk. Uzsokon ők verik ki a bevehetetlen állásból az ellenfelet. A kárpáti nagy csatában rajtuk törik meg az orosz haderő. Lakos 37-es őrmester egymaga 126 orosz foglyot ejt, Szeles 46-os szakaszvezető fogságba esvén, keserves kínszenvedés közben ügyes tervez eszel ki és őreit leütve, 200-nál több fegyveres oroszt tesz fogollyá, néhány hű társával áthozza azokat az orosz vonalakon hozzánk. Látom a kárpáti telek szörnyűségeit, kétségbeesett tusáit s a Kárpátok győzelmes megváltását, mint fénypontokat, egy-egy hős tiszt, altiszt, honvédek és közös bakák ragyogó fegyvertényeit. Hány esett el és csak a hantba szurt kis sirkereszt hirdeti az aranyérem helyett azt, hogy dicső hazafi volt? Vissza