Előszó
Minden dolognak később jön meg a jelentősége, mondta egyszer suhant gyerekkoromban édesapám, amikor valami olyasmit bízott rám, ami a jövő számára tűnhetett fontosabbnak. Majd a mondatot egy másik...
Tovább
Előszó
Minden dolognak később jön meg a jelentősége, mondta egyszer suhant gyerekkoromban édesapám, amikor valami olyasmit bízott rám, ami a jövő számára tűnhetett fontosabbnak. Majd a mondatot egy másik változatban megismételte: minden dolognak később megjön a jelentősége. Azóta, amikor kordokumentum érékű munkák rögzítéséről van sző, mindig eszembe fut ez a fontos hangsúlyeltolódás.
Az évkönyvek a kultúra történetében kifejezetten ilyen jellegű dokumentumok. Fontos események, nagyszerű emberek, kiváló művek, példaértékű magatartások rögzülnek az évkönyvek írásaiban. Emlékek, méltánylások, bánatok és örömök öltenek újra testet, melyeknek nem csak a szelleme, de konkrét tényei is megőrzésre érdemesek.
Az MMA évkönyvei huszonegy éve már közös szívverésünkre emlékeztetnek. Az egymásra figyelő felelősségre, szépségre, a bemutatkozások magas szakmai színvonalára, az ünneplések vidámságára, a nagyszerű vendégek fészekre találására. Ezek azok az események, amelyek „szembeszaladnak" mindazzal, ami oly gyakran húzza mélyre a mindennapok szintjét.
A naplószerű szerkesztés hitelessége természetesen azt is jelenti, hogy az elmúlás szomorúságától sem mentes a krónika, annak a büszkeséggel és hittel átlényegítve, ami a földi lét átmeneti idejét a művészetekben szunnyadó vigasztalás képességével teszi teljessé.
Az évkönyv egyben "rév-könyv" is, ahol barátaink „kikötve" az MMA-ban nevüket és fényüket egyszerre hozzák közénk, hogy még teljesebben szolgálhassuk együtt - szervezeti körülmények között - a magyarság közös kultúrájának ügyét.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal