A magyar művészet története I-II.

Előszó

A magyar művészet története mindmáig megíratlan. E körülmény okait a legutolsó időben kizárólag külső erők eredményének igyekeztek betudni, kétségtelen azonban, hogy ez a magyarázat nem kielégítő. Hiszen ugyanaz a nemzedék, amely állítólag a megfelelő értékelés és megbecsülés hiánya miatt nem foglalkozott kellőképpen a magyar képzőművészet történeti problémáival, a nagy nacionalista beállítottságú korszakokhoz méltó intenzitással kutatta a magyar történelem, a nyelv és az irodalom kérdéseit. A magyar műtörténet összefoglalásának hiányát tehát ilyen fajta - inkább érzelmi - magyarázatok nem okolják meg, ez a tény elsősorban a művészettörténetnek, ennek a sajátosan kétirányú diszciplínának Magyarországon való alakulásából válik érthetővé.
A régi magyar művészet első kutatói, Henszlmann, Ipolyi, Rómer az abszolutizmus idején kezdtek foglalkozni az ország művészeti emlékeivel. Természetes tehát, hogy elsősorban nem a tisztán művészi problémák felé fordították figyelmüket, hanem minden szoborban és képben, minden építészeti alkotásban a nemzeti múltnak egy-egy történeti dokumentumát látták. Tudományos módszerük ebből kifolyólag nem vetette alá magát teljes egészében a fiatal, akkor még alakulóban levő művészettörténeti tudomány módszeres követelményeinek, hanem sokszor a tisztán leíró archeológia és a nemzeties irányú történetírás szempontjaival közeledett a régi magyar művészet alkotásaihoz. Csak természetes tehát, hogy az ilyen beállítottságból fakadó művészetszemlélet nem mindig az objektív műtörténetírás kritériumai szerint foglalkozott a műalkotásokkal és problémákkal, hanem elsősorban a nemzeti művészet elemeit igyekezett felkutatni bennük, nagyrészben izolálva őket az európai művészet fejlődésének a magyarra nézve is irányadó stílustörvényeitől. Az eredmény, amelyet a magyar művészet kutatóinak első nemzedéke elért, természetszerűleg nem lehetett arányban a tudományos munka intenzitásával, de ennek ellenére is, máig sem csökkenő érdemeket szereztek a régi magyar művészet emlékanyagának feltárása körül, hiszen a magyarországi gótikus építészet emlékeinek máig is egyetlen történeti feldolgozása Henszlmanntól származik és a későközépkori falfestészet alkotásainak gyüjtésével Rómer óta senki sem foglalkozott. Vissza