A magyar mult tarlójáról

Előszó

Részlet a kötetből:

Nádasdy nádorispán hopmestere

A bort Isten nagy jó végre nékünk teremté,
Mértékletességgel véle élnünk engedé.
Bátor igyunk jó borban, jó kedvet vegyünk,
Istenünknek, nemzetünknek csak mi ne vétsünk.
Tinódi.

Országos bajok és hadakozások idején, amikor az emberek a szegény és megnyomorodott haza sorsán segíteni nem bírtak, vigasztalást gyakran a borban kerestek. Jámbor eleink a tőröktől és némettől elég sok bút láttak, magukfeledtükben egyebet mit tehettek? Ittak jókedvükben, ittak bánatukban és keserűségükben!. A tizenhatodik és tizenhetedik -századot ezért a borszeretők és a borivók aranykoránlak is mondhatjuk. S ha annak mondjuk, újságot nem igein mondunk. A borivás és a részegeskedés annyira elterjedt volt, hogy már hibának sem tekintették/ Ellenkezőleg! Aki a boritalt jól bírta, arról azt mondották, hogy erejéről s emberségéről adott tanúságot. Az ilyen embert aztán igen nagyra tartották. I. Ferdinánd király tanácsosáról: Kamariay Tamásról például irva hagyták nékünk, hogy „deákok között jó deák, vitéziek között jó vitéz: és király tanácsa, deliák (daliák) között jó delia és részegek között jó részeges!" A híres udvari emberről és főkapitányról: Gersei Petheő Jánosról is ilyesformát mondogattak abban az időben. Őkegyelme az italban vendégeit mindég meggyőzte s jaj volt annak, aki véle kikezdett. Az ilyen hiába hangoztatta Császár Miklós példájára: „Hagyj békét, jó János uram; mert hiszen a te részeged voltam!" Vissza