A magyar lírai költészet hagyományai Kodály művészetében

Előszó

Tisztelt Hallgatóim! Kedves Kollégák! Kedves Barátaim!
Könnyű és nehéz dolgom van egyszerre, amikor Bónis Ferenc után kell a magam témájához fognom. Könnyű a dolgom annyiban, hogy olyan alapokat fektetett le - Kodály és a hagyomány kapcsolatát illető témakörben - amelyekhez kapcsolódni kényelmes dolog egy szűkebb rétegnek a vizsgálatával. Ugyanakkor nehéz a dolgom, mert olyan jellegű, olyan érdekes elemzésekkel nem fogok tudni szolgálni. Ez alkalommal inkább valamilyen áttekintő felsorolásra vállalkoznék.
Amikor a témát kiválasztottam, amikor arra vállalkoztam, hogy ennek az aspektusnak a vezérfonalán végigpillantsak, hacsak fecskeröptében is Kodály Zoltán életművén, tudtam, hogy lényeges aspektushoz nyúlok, s azt is tudtam, hogy ez nagyon kiterjedt és nagyon ágas-bogas témakör. Hogy ennyire sokfelé ágazik, az csak akkor derült ki, mikor valóban elkezdtem a témával foglalkozni. Attól kezdve nem volt más törekvésem és vágyam, csak hogy megpróbáljam ezt a rendkívül széles és mint mondom, szerteágazó témát valahogyan partok közé szorítani, részben az adott időhatárok, részben pedig a témakör egysége érdekében.
Az mér elhangzott itt /és azt hiszem, nem baj, ha minél többször elhangzik/, hogy Kodály egész életművének megértésében, áttekintésében szüntelen ennek az életműnek a sokoldalúságát, a sokrétűségét kell szem előtt tartanunk. Ugyanakkor az is a megértés kulcsa, hogy ennek a sokoldalúságnak, ennek a sokrétűségnek olyan központi magvát, olyan mozgató erejét próbáljuk meg feltárni, amelyből a látszólag egymástól eltérő, különálló ágazatok egyaránt és közös elv szerint magyarázhatók. Vissza