A Magyar Labdarugók Szövetsége Országos Elnökségének 1932-33. évi jelentése

Előszó

Részlet a könyvből:

TISZTELT KÖZGYŰLÉS!
Szövetségünk fennállásának 32 éve elmúlt, befejeződött. Lepergett ismét egy esztendő, ami labdarúgósportunk történetében legfeljebb az ezt megelőző évekével hasonlítható össze. Sportunk működése és vezetése az utóbbi évek folyamán az azzal foglalkozóknak nem sok örömet nyújtott, legfeljebb csak a küzdelemből és munkából jutott mindenkinek hatalmas rész. Ha visszagondolunk a világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időkre és ezt összehasonlítjuk az utolsó évekkel, azt kell tapasztalnunk, hogy a világháború következményei tulajdonképen csak most éreztetik a legsúlyosabban hatásaikat. Megváltozott minden. Megváltozott az ember, annak gondolkodása, megváltozott az egyén életviszonya, de megváltozott az a légkör is, amiben az egyén él és amiben boldogulását kell hogy keresse és megtalálja. A történelem elvitathatatlan igazsága az, hogy minden nagy világmegrendülésnek, nevezzék azt háborúnak vagy bárminek, egy gazdasági és egy erkölcsi visszaesés a következménye és mindaddig, amíg a nagy földrengés el nem veszti hullámait, mindaddig, mig a lelki egyensúly teljesen helyre nem áll, mindaddig amíg a bizalom és a becsületes régi gondolkodás úrrá nem lesz a lelkeken, addig nyomor, kínlódás, próbálkozás és küzdelem az egyén élete. Ezek a tényezők uralkodnak ma az egész világon és ugyanezek hatását tapasztaljuk a labdarugó sportban is. Ha visszatekintünk a háborút megelőző időkre és azt összehasonlítjuk napjainkkal, azt tapasztaljuk, hogy akkor a sportűzés és az azzal való foglalkozás az egyének nemesebb ízlésének kielégítésére szolgált, akkor sportoltak az emberek azért, mert abban gyönyörűséget és szórakozást találtak; míg ma űzik a sportot azért, mert abból anyagi vagy más előnyt remélnek. Nagyon természetes, hogy a dolgok lelkimotivumainak ily megváltozása nem maradhat hatás és nyom nélkül és ezért kell azt mondanunk, hogy még mindig forrongó állapotban élünk és még hosszú ideig nem jutunk oda, ahol a háborút megelőző időkben voltunk. Pedig, ha a világháborúnak reánk sújtó következményeit nézzük, szükséges volna, ha más téren ezt hamar nem is várhatjuk, hogy a sportok körében a lelkiegyensuly, a nyugodt és higgadt gondolkodás, a céltudatos munka mielőbb meginduljon, mert hiszen ép a sport az a tér, ahol megtaláljuk a lehetőségeit a megnyugtató célratörés által a testi és lelki egyensúly helyreállításának. Sajnos azonban ezt a kívánatos állapotot, amint a társadalom más mozgalmánál, ugy a sportban sem tapasztalhatjuk és ép ennek, valamint a rossz gazdasági helyzetnek tudhatjuk be azt a sivár és kilátástalan helyzetet, amelyben sportunk tengődik. Vissza