A magyar kultúra selyemövezetei (dedikált példány)

Előszó

Előző könyveim szerkesztése közben mindig szembe találtam magam azzal a nehézséggel, hogy a könyv kitalált szerkezeti keretébe jó néhány írásom nem fért be. Így most elhatároztam, összegyűjtve közreadom az elmúlt húsz év olyan írásait, melyek a közművelődéssel, a magyar kultúra folyamatosságát biztostó forrásokkal, erekkel, selyemfinom övezetekkel foglalkoznak. A közlés másik oka, hogy az ember ötvenéves kora felé közeledve végig szokta gondolni, eddig mit tett jól és mit balgán. Szembenéz magával, s felméri, mennyi árulás és mennyi vigasztalás barázdálja az arcát. Az arcot, amely egy folyton változó nap-madár-arc. Így nevezte egy barátom e kötet fejlécében látható szimbólumokat akkor, amikor még bele mert nézni a napba, mint ama festő.
Mi mindent hordott a hátán az eltelt negyed század? Olyan ez az elmúlt idő, mint Freud lakásmúzeuma a bécsi Berggasse 19-ben, tele van furcsa szorongásokkal s némi erotikus és másféle felszabadulással. Itt kavarognak ebben az időben tékozló fiúk és tékozló apák, nomád nemzedékes nagy hitek és Szeged alatt várakozó Szapolya János-os gyaurságok, szent lődörgések a magyar kultúra selyemövezeteiben és ördögűző elszánt csaták. Közben a dolgok fájdalmas természete szerint sorra süllyedtek nagy, vagy nagynak vélt ügyeink, s emelkedtek fel kiszámíthatatlan új jelenségek, melyeket csak bámulni tudunk megcsontosodott kulturális életünk szellemi fosszíliái közül. Le kell zárnunk ezt a korszakot, mert jön egy új ezredév kiszámíthatatlanul és kihívóan. Politikai és szellemi birodalmak tűnnek el és villannak elő. Talán fölsejlenek a magyarság valódi történetei s jövőjét formáló lehetőségei. Talán föltárulnak a rákent hazugságok gyökerei s önnön szent és balga tévedései is. Az új írásoknak már majd ezekről kell szólniuk.
Végül tudom, hogy egy ilyen könyv a mai kulturális szalonmágiák és szövegszélhámosságok valamint egy szellemi túltermelési válság közepette csekély hatókörű. Sejtem, ez a könyv sem érdekel senki mást, csak barátaimat és ellenfeleimet. A kulturális parlagfűvédőket és a tüsszögőket, magyarokat és magyaurokat. Nekik ajánlom.
Budapest, 1998. május 1. Vissza