A Magyar Köztársaság Alkotmánya

Előszó

Több évszázados küzdelem jellemezte azt a folyamatot mind a nyugati államokban, mind hazánkban, mely során a legfontosabb - kezdetben a vezető elitet, később a társadalom egyre szélesebb rétegeit megillető - alapjogok deklarálásra kerültek, illetve érvényesültek.
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról az 1949. évi XX. törvény szól. Ez az első olyan dokumentum, mely a Magyar Állam berendezkedését, illetve az állampolgárok legfontosabb jogait rögzíti. Elsőnek minősül, hiszen az ezt megelőző ezer évben - akárcsak Nagy-Britanniában - egy hagyományokon, illetve egyes közjogi dokumentumokon alapuló, úgynevezett "történeti alkotmány" létezett. Az Alkotmány - írásba foglalásával - egységes szerkezetben szabályozza az államhatalom felépítését, annak működését, valamint az állampolgárok legfontosabb jogait és kötelezettségeit. Az Alkotmány az elmúlt ötven évben többször került módosításra, melyek közül a legfontosabb minden bizonnyal 1989-ben - a politikai rendszerváltással együtt - történt, ezáltal megteremtve a modem, polgári elvekre épülő jogrend intézményeinek működési feltételeit.
Az Alkotmányban foglalt jogok nem kizárólag papírra vetett szavak, hiszen azok érvényesülését a bíróságokon kívül más jogvédő szervek, így az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztosok is védik, garantálják, akár az államhatalommal szemben is.
Emellett az Alkotmány egy logikus rendszerben szabályozza azon közjogi intézményeket - köztük az Országgyűlés, a Kormány stb. működését, felépítését -, melyek a mindennapi életünket meghatározó döntéseket hozzák.
Az Alkotmány a jogrendünk alapja. Útmutató, mely demokratikus jogállamunk "labirintusában" mindannyiunknak segít eligazodni. Ismerete nemcsak a jogász társadalom, hanem valamennyi magyar állampolgár számára hasznos és szükséges.
Vissza