Előszó
Életem jelentős szakaszát töltöttem a magyar közigazgatásban. Mind az önkormányzati igazgatást, mind a kormányzatit a gyakorlatból ismertem meg. Későbbi éveimben, amikor a közigazgatás kötelékéből...
Tovább
Előszó
Életem jelentős szakaszát töltöttem a magyar közigazgatásban. Mind az önkormányzati igazgatást, mind a kormányzatit a gyakorlatból ismertem meg. Későbbi éveimben, amikor a közigazgatás kötelékéből kiváltam, s a jogi oktatás egyes ágaiban kellett tevékenykednem, a kapcsolatot a gyakorlati élettel - elsősorban a közigazgatási gyakorlattal - továbbra is fenntartottam.
On revient toujours á son premier amour! Így jutottam vissza a hatodik X átléptekor az elindulás témaköréhez, egy élet tapasztalatai után. E tapasztalatok felhasználását szeretném rendszerbe foglalva, levéltári és irodalmi anyaggal kiegészítve s a külföldi összefüggések egyidejű bemutatása mellett a közigazgatás mai dolgozójának és kormányzati tervezőjének átadni, hogy - legalább részben - elkerülhessék azt a magyar közigazgatást külföldiek részéről ismételten ért jogos kritikát, hogy közigazgatásunkban sokan nagyszerű tervekkel jelentkeznek, csak éppen a tervezés előtt elfelejtik a múlt tapasztalatait figyelembe venni.
Méltán állapítja meg Pierre Legendre, a párizsi egyetem közigazgatás-történet tanára, hogy „a jogtörténet a közigazgatás-tudomány geológiája. Az alsóbb rétegek elemzése nélkül a felszín szilárdsága sohasem biztos. A múlt elemzése nélkül... nem vethetjük meg egy hatékony előretervezés alapját". Az a kritika, hogy gyakran mellőztük a múlt tapasztalatait, sok tekintetben ma is jogos, s hogy a silence d'administration-hoz hasonlóan a szerző a hallgatással el ne marasztaltassék, e munka megírását elhatározta. Az elhatározásban megerősített az államigazgatás problémáinak feltárását szolgáló 15 éves tudományos kutatási terv célkitűzése, s megerősítettek azok a külföldi törekvések, melyek különösen az utóbbi években mind jobban nyúltak a közigazgatás-történethez, s ezt az elhanyagolt diszciplínát - kiemelve a mellőzöttségből - a nemzetközi kutatások élvonalába állították.
A feldolgozás lényegileg az utolsó száz év közigazgatási fejlődését öleli fel a kiegyezéstől a tanácstörvényig. Hogy a historiográfiai bevezetés után az első fejezetek a XVIII. századig visszanyúlnak, annak az az oka, hogy a modern közigazgatás kezdetei a XVIII. században lelhetők fel és - legalább összefoglalóan - be kellett mutatni azokat az alapokat, amelyekre a későbbi s nem egy vonatkozásban - bár más tartalommal és célkitűzéssel - a mai közigazgatás felépül.
A magyar irodalomból hiányzik a XVIII. század átfogó feldolgozása. Ember Győző alapvető monográfiája a magyar közigazgatásról a XVII. század végével zárul. Tudatosan mellőztem a török uralom utáni új berendezkedésre vonatkozó reformterveket, melyek feldolgozása még külön monográfiát igényel.
Vissza