A magyar középkor erkölcse

Előszó

Budapestnek erkölcstelen hire van. Egyes jelenségek kiszínezése költötte ezt a hírt, amelyet csak részletes, őszinte önvallomással lehetne megcáfolni. Emberhez méltó feladat volna Budapest mai erkölcsrajzát komolyan, hiteles adatokkal bemutatni. Egy erkölcsi bemutatkozásnak azonban nem a jelennel, hanem a multtal kell kezdődnie.
Budapest erkölcsi multjának bemutatására vállalkoztam ebben a könyvben és tervezett folytatásaiban, amelyek 1848-cal zárulnak. Ez a mult elejétől végig érdekes. Vannak sötét lapjai is, de nem sötétebbek, mint más nagy városokéi. Nincs is takarni valónk. Sőt Budapest erkölcsi történelméből számos tanulság vonható le.
E tanulságok között minden esetre első helyen áll az, hogy nálunk az erkölcs romlása sohasem a magyarság köréből indult. A magyarság az őshazából hozta egészséges erkölcsi érzékét, amelyet a nyugati népekkel való érintkezés csiszolt is, rontott is. A magyarság, ha be is tévedt az erkölcstelenség sáros utcájába, ott vagy mint fölényes látogató, vagy mint szerencsétlen áldozat szerepelt, de nem mint üzleti vállalkozó.
Csodálatos, hogy irodalmunkban eddig még. jóformán ismeretlen az erkölcstörténelem. Külföldi országok könyvtárakat írtak róla össze, amelyek - különösen a német irodalom sokszor értékes, nem egyszer azonban selejtes termékei - a magyar közönséghez is eljutottak. Ha eltekintek attól, hogy végeredményben minden történelmi munkának vannak erkölcsi vonatkozásai, csupán Nékám Lajos dr.-nak „A magyar bőrgyógyászat emlékeiből" c. százlapos füzetét - mely sokkal többet ad, mint amennyit címe igér - és Demkó Kálmán -könyvét a „Felső-Magyarországi városok életéről" jelölhetem meg, mint magyar erkölcstörténelmi müveket. Radvánszky Béla br.-nak „Régi magyar családélet és háztartás" c. háromkötetes értékes műve már nem az, mert csak külsőségekről szól. Vissza