A Magyar Könyvnyomdai Munkások Szabad Szakszervezete Központi Vezetőségének (Intéző Bizottság) jelentése az 1942-1946. évekről

Előszó

Tisztelt Szaktársak és Szaktársnők!

Négy esztendő távlatát öleli fel Szervezetünk jelentése, amely szörnyű kataklizmák sorozatán át vezetett el bennünket a mai napig, hogy számot adjunk az elmúlt esztendők tevékenységéről, nemkülönben a történésről, amely körülmény befolyásolta munkásságunkat és azoknak a tragédiáknak a sorozatáról, amely annyi sok száz derék szaktársunk pusztulását vonta maga után.
A fasiszta ellenforradalmi reakció gyilkos hatalmi tébolya az elmúlt huszonöt esztendő alatt nem ismert határt, nyugtalan lelkiismeretével viaskodván, kiutat keresett a létét veszélyeztető és sorsának beteljesedését méhében hordozó történelmi erőknek megszilárdulásától való félelmében, hogy átmentse kiváltságait és a néptől elorzott birtokállományának minden előnyös lehetőségét. És mert lemérte az erőviszonyokat és rádöbbent arra, hogy legkombattánsabb ellenfeleit a Szakszervezetek jelentik a maguk homogén egységével, csak természetes, hogy minden törekvése arra irányult, hogy létét, tevékenységét és a dolgozók nagy tömegeire gyakorolt hatását csökkentse és lehetetlenné tegye.
Tudatában volt a fasiszta reakció annak, hogy a szakszervezetek zárt sorokban vonultak fel arra a küzdelemre, amely a megalkuvásnélküli leszámolást, illetve az ellenforradalmi reakció likviditását jelenti, maradéktalanul. Így válik érthetővé, hogy a szakszervezetek egységének megtörése volt a főcél és mindenféle praktikát alkalmazásba vettek, hogy ez a tervük sikerüljön. Ez teszi érthetővé azt is, hogy legelsősorban a Nyomdászszervezet egységének a megingatása volt a főcél és ennek kell betudni azt is, hogy az ellenforradalom elindulásakor miért alakultak meg azok az instrumeatumok, amelyeknek célja az volt, hogy soraink közé furakodva, a bizalmatlanság, a faji és felekezeti gyülölség magvát elhintve, verjenek éket a nyomdai munkásság közé.
Őszintén szólva, az akkori vezetőségnek nem került nagy munkájába, hogy ezt az ellenforradalmi törekvést elhárítsa, mert a nyomdai munkásság osztályöntudatosan állt szemben a kísértésekkel és jólesőleg állapítjuk meg, hogy minden kísérlet hiábavalónak bizonyult és osztályharcos beállítottságunknál fogva csak még szorosabbra záródtak soraink és szocialista meggyőződéssel teli lélekkel vonultunk fel a végső harc megvívására. Ez a példaadásunk szilárdította meg a munkásság nagy egyetemének a felfogását is és ennek köszönhető, hogy a magyar munkásmozgalom megállotta az erőpróbát és töretlen erővel, hallatlan áldozatkészséggel, erőinek stratégiai felvonultatásával állt rendelkezésére a felszabadító küzdelemnek, amely meghozta közös mindnyájunk számára a jogegyenlőséget jelentő és biztosító ideál megvalósulását: a demokráciát. Vissza