Előszó
45-50 esztendő a történelem nagy színpadán egy másodperc, egy villanás csupán. A magyar állami-tanácsi építőipar a XX. század második felében lezajlott történelme mégis korszakos jelentőségű.
Történelmet írni mindig nagy felelősséggel járó feladat, munka.
Jelen esetben azonban nem kell könyvtárakat, levéltárakat kutatni, keresni a korabeli iratokat, emlékeket, mert saját történelmünket írjuk meg ebben a könyvben.
A saját ifjúságunkat, a legszebb, alkotó férfikorunkat és öregségünket is.
Azt a korszakot, amely tele volt rohanásokkal, kihívásokkal, társadalmi, politikai változásokkal. Nyugodtan kimondhatjuk forradalmi eseményekkel.
A második világháború utáni óriási feladatot jelentő újjáépítéssel, az ország iparosítási beruházásával, a mezőgazdaság teljes átszervezésével, az egy- millió lakás megépítésével, az évi 90-100 000 új lakás megvalósításával, az infrastrukturális beruházások tömegével, az iskola-, óvoda programmal, az egész országra kiterjedő kórházberuházásokkal, a kötelező nagyberuházások kényszerű határidőre való kivitelezésével.
A sort még bőven lehetne folytatni.
Közben meg kellett valósítani a szakma technológiai, technikai korszerűsítését, az óriási gépesítési programot, az anyagipar technikai bázisainak kiépítését, a házgyári, majd a könnyűszerkezetes rendszereket.
A szakma fejlődése, lelkesedése óriási volt.
Tudatában voltunk annak, hogy minden lépésünk az ország előrejutásának érdekében történt.
Ez volt az életünk.
Nyilván követtünk el hibát is, amelyet a történelem majd megjegyez.
Ha az építőiparnak a hőskorszakát, a XX. század utolsó harmadát mérlegre tesszük, nincs szégyenkezni valónk.
Mindenki büszkén vállalhatja, hogy ennek az országalakító munkának részese volt.
Külön köszönet azoknak, akik ezt könyvet megalkották, akár kiadással, szerkesztéssel és a történetek megírásával. Szívből remélem, hogy az utókor is megbecsüléssel fog visszatekinteni erre a korszakra.
Vissza