A Magyar Királyság 1903-1912 között törzskönyvezett lakotthelyei

Előszó

A rendszertelen hivatalos helységnévadás időszakának névváltozásai után, az 1900 és 1912 között lezajlott országos helységnévrendezés időszakában a helységnevek törzskönyvezésekor (de esetenként nem a helységnevekkel egyszerre, hanem pár évvel később) a községek, továbbá a (szabad királyi) törvényhatósági jogú, ill. rendezett tanácsú városok területéhez tartozó jelentékenyebb puszták, telepek, majorok és egyéb lakott helyek (a továbbiakban összefoglaló néven, de már a mai hivatalos helyesírással: lakotthelyek) neveit is felvették az országos községi törzskönyvbe. Természetesen itt is kivételek - az akkor autonóm Horvát-Szlavónország területén fekvő vármegyéken kívül - Árva, Fogaras, Liptó és Hunyad vármegye lakotthelyeinek nevei, ugyanis e megyékben a községneveket sem törzskönyvezték. A törzskönyvezés vármegyénként történt, majd a belügyminiszteri jóváhagyással és kihirdetéssel hivatalossá vált neveket jegyzékek formájában adta ki az Országos Községi Törzskönyvbizottság. Az e jegyzékekben levő lakotthelyek feldolgozása: azonosítása (esetleg egyéb mai adatainak közlése), továbbá az egykori és mai neveket tartalmazó névmutató készítése történt meg e munkában, amely szerves kiegészítése a szerkesztőtől 1998 őszén megjelent Magyar helységnév-azonosító szótár (2. bővített és javított kiadás) c. kötetnek, de magától értetődően önmagában is használható. (Az anyagban a törzskönyvezés fogalmán kizárólag az 1900 és 1912 közötti időszakban történt, hivatalossá vált névmegállapítás értendő.)
A törzskönyvezés óta eltelt közel száz év társadalmi és gazdasági változásai, nemkülönben Magyarország viharos XX. századi története - ami tükröződik a lakotthelyek meglétében, községi és állami hovatartozásában és sok esetben névváltozásában -, valamint az ezekből adódó komoly névazonosítási problémák a vállalt feladatom elvégzését igen megnehezítették. Ezt a következő körülmények szemléltetik: a vármegyei jegyzékekhez sajnos nem készült térképmelléklet, ezért a korabeli részletes topográfiai térképeket tanulmányozva nem lehet minden esetben teljes bizonyossággal eldönteni, hogy az adott helység területéhez tartozó ugyanazon vagy hasonló nevű lakotthelyek közül melyiket törzskönyvezték, vagy esetleg melyeket egyesítették, ezenkívül jó néhány törzskönyvezett lakotthelyet sem az akkori, sem pedig az azóta, különböző korszakokban megjelent - az irodalomjegyzékben szereplő - részletes térképszelvényeken, ill. szöveges kiadványokban semmilyen formában nem találtam meg. Itt kell megjegyezni, hogy a törzskönyvezés után a bécsi Militärgeographisches Institut keretében, de az Osztrák-Magyar Monarchia közös intézményeinek megszűnése után a jogutód magyar intézményekben készült térképeken is csak hellyel-közzel alkalmazták a törzskönyvezett lakotthelyneveket. A kutatómunka közben felmerült akadályokat mutatja meglehetősen sok részterületen a megfelelő szöveges és térképi források hiánya vagy nem elérhető volta, ugyanígy a meglevő források bizonyos hiányosságai, esetenként az ellentmondásosságuk, de legalább ennyire a Kárpát-medence mai országai lakotthelyeinek - a helységnevekhez viszonyított - szakirodalmi feldolgozatlansága, s ezek összegzéseként a szükségessé vált, szokásosnál gondosabb munkavégzés mellett is bizonytalan a nevek kis részének azonosítása (vagy más mai adata), ezért a téma még további kutatásokat igényel.
A mai Magyarország vonatkozásában alapműként A Magyar Köztársaság helységnévtára 1995 c. kötetet használtam, a ma a szomszédos országok területén fekvő lakotthelyek nevei (valamint a közigazgatási hovatartozásuk) többnyire a legutolsó hitelesnek tekinthető és hozzáférhető külföldi kiadványok alapján szerepelnek. Szándékom szerint igyekeztem követni a (főleg csak magyarországi vonatkozásban hozzáférhető) változásokat, egészen a kézirat lezárásának időpontjáig, 2000. szeptember 1-jéig.
E helyen is hálásan köszönöm Földi Ervin ny. térképész, a tárcaközi Földrajzinév-bizottság vezetője alapvető szakértői javaslatait, sokszor a részletekre vonatkozó tanácsait, sokoldalú szívélyes és önzetlen segítségét, nemkülönben a folyamatos erkölcsi támogatását Köszönöm még Ágoston Mihály nyelvész, ny. egyetemi tanár (Újvidék), ill. Szabó M. Attila történész (Medgyes) szíves közreműködését, a délvidéki és az erdélyi helységekkel, lakotthelyekkel kapcsolatos forrás- és adatközlést. Vissza