A magyar királyi ügyészség története

1871-1945

Szerző

'Nánási László: A magyar királyi ügyészség története ' összes példány

Kiadó:	Legfőbb Ügyészség
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2011
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	365 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 17 cm
ISBN:	978-963-08-1444-7
Megjegyzés:	Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

2011. április 25-én az Országgyűlés elfogadta Magyarország Alaptörvényét. Az Alaptörvény 29. Cikke határozza meg a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatait, jogállását és a szervezeti kereteket. Ennek megfelelően a legfőbb ügyész és az ügyészség érvényesíti az állam büntetőigényét, üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.
Pontosan 140 évvel ezelőtt, 1871-ben alkotta meg a magyar parlament a királyi ügyészségről szóló XXXIII. törvényt. Ezt az időpontot tekinthetjük a modern ügyészségi szabályozás kezdőpontjának, amikor létrejött egy olyan igazságügyi szervezet, amely méltán tartozott Európa és a világ hasonló szervezeteinek élvonalába, és vált a törvényesség és igazságosság egyik fő letéteményesévé Magyarországon.
Immár több mint húsz éve ismét büszkeség tölthet el minket a magyar ügyészségre vonatkozó szabályozás, az ennek alapján végzett, a jogállamot, a demokratikus berendezkedést védő és erősítő ügyészségi tevékenység okán. Az Alaptörvény a több mint húszéves folyamat betetőzéseként jellemezhető, amely figyelemmel van és fontos szerepet szán a haladó hagyományoknak és tradícióknak, de tartalmazza a legmodernebb jogállami elveket és előírásokat is. Az Alaptörvény megerősítette és kibontotta az ügyészség függetlenségét, amelyet mások mellett már Finkey Ferenc koronaügyész és jogtudós is szorgalmazott, mint a királyi ügyészség törvényes és színvonalas működésének egyik fontos biztosítékát.
A korábbi szabályozás alapján az Alkotmánybíróság már 2004-ben kimondta, hogy az ügyészség ugyan nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos tényező, a legfőbb ügyész pedig az ügyészi szervezet szakmai és nem politikai vezetője. Az ügyészség nincs alárendelve sem a kormányzatnak, sem pedig az Országgyűlésnek, a legfőbb ügyész kötelezettsége az Országgyűlés felé beszámolási, magyarázat- és válaszadási, valamint megjelenési kötelezettségből álló.
Az Alaptörvényt megelőző utolsó ügyészséget érintő alkotmánymódosítás során 2010 novemberében a parlament erre a döntésre alapozva szüntette meg a legfőbb ügyész interpellálhatóságát, emelte fel hivatali ciklusát kilenc évre, továbbá szigorította a megválasztás feltételeit azzal, hogy csak ügyész lehet legfőbb ügyész, és a parlamentnek kétharmaddal kell megválasztani személyét. Az Alaptörvény e rendelkezések megerősítése mellett egy olyan változást tartalmaz, amely korszakalkotónak nevezhető az elmúlt 140 év történetében. Kimondja ugyanis, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség az állam büntetőigényének érvényesítése során az igazságszolgáltatás közreműködőjeként lép fel. Ez az alaptörvényi rendelkezés nyilvánvalóan túlmutat az ügyészség függetlenségének biztosításán. Az ügyészség elhelyezése az igazságszolgáltatás tágabb rendszerében kihatással van a hatásköri, strukturális és személyi kérdésekre egyaránt. Ezért joggal mondhatjuk, hogy az Alaptörvény - a sarkalatos törvényekkel együtt - új korszakot nyit az ügyészség történetében. Az új korszak azonban nem jelenti, nem jelentheti a folytonosság megszakadását, a ma is útmutató tradíciók és hagyományok figyelmen kívül hagyását. Nánási László tanulmányának egyik legfőbb jellemzője, hogy bemutatja azokat az értékeket, amelyeket továbbra is szem előtt kell tartanunk a mindennapi jogalkalmazásban, de egyes jogalkotási kérdésekben is. Egyetlen példát hadd említsek meg én is: az 1872. január 1-jén letett ügyészi eskü szerint az ügyész megfogadta, hogy "a törvényeket és rendeleteket megtartom, a hivatali titkot senkinek fel nem fedezem. Elöljáróim iránt engedelmességgel viseltetem, a hivatalos meghagyásokat lelkiismeretesen teljesítem, tisztemben pontosan, híven és serényen eljárok, a reám bízott ügyekben félretévén mindennemű melléktekintetet, gyűlöletet, félelmet vagy kedvezést, egyedül a törvényes igazságot tartom szemeim előtt." A forma régis, a tartalom időszerű. Ma sem kell ennél több.

Dr. Polt Péter
legfőbb ügyész Vissza

Tartalom

Előszó 7
Bevezetés 9
I. A királyi ügyészség európai mintái és hazai előzményei
1. A francia államügyészség 12
2. Az ausztriai császári-királyi államügyészség 14
3. Hazai előzmények 16
II. A királyi ügyészségi törvény előkészítése és megalkotása (1867-71)
1. Az állami igazságszolgáltatás létrehozásának célkitűzése 19
2. A bírói hatalomról szóló törvény 21
3. Nézetek az államügyészségről 22
4. A királyi ügyészségi kodifikáció elképzelései és előkészítése 24
5. A királyi ügyészségi törvényjavaslat fogadtatása és országgyűlési vitája 28
III. A királyi ügyészség megszervezése és működésének kezdetei (1871-72)
1. A székhelyek kijelölése és az állások betöltése 35
2. Az elhelyezés biztosítása 39
3. Az ünnepélyes kezdés 41
4. Az igazságügy-miniszter jogállása 42
5. A koronaügyészi állás 44
6. A főügyész jogállása 44
7. A királyi ügyészek jogállása 45
8. A javadalmazás 47
9. Az ügyvitel 48
10. A bűnvádi hatáskör 50
II. A bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozása 52
12. A bűnvádi eljárás Erdélyben és Fiúméban 56
13. A büntető anyagi jog helyzete 56
14. A szakirodalom a bűnvádi eljárási hatáskörről 57
15. Az 1872. év bűnvádi adatai 59
16. A börtönfelügyelet 59
17. A fegyelmi hatáskör 62
18. A kezdet summázata 64
IV. Az 1870-80-as évek
1. Az igazságszolgáltatási szervezet redukálása 65
2. A szolgálati viszonyok változásai 68
3. Hatásköri bővülések az ügyvédi és a közjegyzői törvények alapján 70
4. A közigazgatási bizottsági részvétel 71
5. Kihágási és fegyelmi hatáskörök 74
6. Büntetőjogi hatáskörök 74
7. Büntetés-végrehajtási hatáskörök 75
8. A bűnvádi eljárás szabályozási kísérletei 77
9. A bűnvádi eljárási hatáskör fejlődése 80
10. A bűnvádi eljárás Erdélyben 86
11. Az adminisztráció bővülése 87
12. Elképzelések a magánjogi hatáskörről 87
13. Bűnügyi statisztika 88
14. Az igazságügyi építkezések megkezdése 89
V. Az 1890-es évek változásai
1. Az igazságügyi reform célkitűzései 92
2. Az ítélőtáblai decentralizáció 92
3. A szolgálati viszonyok változtatásainak előkészítése 96
4. Az új főügyészségek felállítása 98
5. A szolgálati viszonyok változásai 100
6. A javadalmazás rendezése 105
7. Ügyészek az Igazságügyi Minisztériumban 109
8. Az adminisztráció csökkentése 109
9. A házassági jogi hatáskör 110
10. Törekvések a közigazgatási jogi feladatok bővítésére 111
11. Bűnügyi statisztika 112
12. A bűnvádi perrendtartás megalkotása 112
13. Váltás a budapesti főügyészi tisztségben 115
14. Az ügyészségi megbízotti állás 116
15. Az új ügyészségi utasítás 117
16. A bűnvádi perrendtartás hatálybaléptetése 119
17. Az igazságügyi paloták építése 121
VI. A királyi ügyészség klasszikus korszaka (1900-14)
1. Ügyészi jogkörök a bűnvádi perrendtartás alapján 123
2. Igazságügy-miniszteri körirat a bűnvádi perrendtartás érvényesítésére 124
3. A nyomozás irányítása 126
4. Eljárási útmutatások 128
5. Az adminisztráció 128
6. Büntetőjogi kodifikációk 129
7. A koronaügyész 133
8. A királyi ügyészség és az igazságügy-miniszter utasítási joga 136
9. A magánjogi hatáskör bővülése 141
10. A királyi ügyész és a közigazgatás 143
11. A személyzet minősítése 145
12. Ügyészek az Igazságügyi Minisztériumban 146
13. Az ügyészségi megbízotti összeférhetetlenség 147
14. A javadalmazás 147
15. A szolgálati viszonyok 150
16. Törekvés az egységes igazságügyi szervezeti kódex megalkotására 151
17. Az igazságügyi építkezések folytatása 152
18. Érdekképviseletek alakulása 153
VII. Az I. világháború (1914-18)
1. A kivételes állapot szabályai 155
2. Az ügyészségek a háború szolgálatában 158
3. A sajtócenzúra 161
4. Az eljárások miniszteri irányítása 165
5. Háborús büntetőjogi kodifikációk 168
6. A bűnözés alakulása 169
7. Átmeneti idegen megszállás 172
8. A büntetések végrehajtása 174
9. A háború hatása a személyzeti viszonyokra 176
10. Háborús anyaghiány és ellátási bajok 178
11. Szervezeti kodifikációs elképzelések 179
VIII. Az államügyészség a forradalmak idején (1918-19)
1. Az őszirózsás forradalom napjai 183
2. A közbiztonság helyzete 185
3. A forradalom büntetőeljárási következményei 188
4. Az államforma megváltozásának következményei 190
5. A szolgálati viszonyok változásai 192
6. A tanácsköztársasági hatalomátvétel 194
7. Új vádszervek és eljárási szabályok 196
8. Kísérlet a polgári igazságügyi szervezet megszüntetésére 201
9. Változások a szolgálati viszonyokban 201
10. A szegedi ellenkormány igazságügyi tevékenysége 203
11. Az országterület megszállása 204
12. A szerb megszállás 206
13. A román megszállás 208
14. A csehszlovák megszállás 209
15. A francia megszállás 210
16. A magyar kormányzat és a megszállt területek 211
IX. Az ellenforradalom és a konszolidáció időszaka (1919-22)
1. A polgári kormányok restaurációs rendelkezései és működési köre 215
2. A büntetőjogi megtorlás 217
3. A román hadsereg magatartása 220
4. A Nemzeti Hadsereg tevékenysége 221
5. A politikai perek 224
6. Felelősségre vonások az ügyészségen belül 228
7. Az államügyészek munkaterhe 231
8. A menekült igazságügyi alkalmazottak 232
9. Az ügyészségi személyzet és javadalmazásának növelése 234
10. Az igazságügyi területbeosztás ideiglenes módosítása 234
11. A közjogi stabilizáció 235
12. Az új igazságügyi területbeosztás 237
13. Szakirodalmi felvetés egy új igazságügyi szerkezet létrehozására 239
14. A javadalmazás újraszabályozása 239
15. Új büntető anyagi jogi szabályok 242
16. Új bűnvádi eljárási szabályok 244
17. Bűnügyi statisztika 246
X. Az 1920-30-as évek
1. Kísérletek az igazságügyi területi beosztás ésszerűsítésére 248
2. A költségvetés helyzetének igazságügyi következményei 249
3. A bírósági fegyelmi törvény változásai 253
4. Az ügyészségi megbízotti szabályozás változásai 255
5. A minősítések gyakorlata 256
6. Az Igazságügyi Minisztérium irányító tevékenysége 257
7. A főügyészi szerep 258
8. A koronaügyész 259
9. Büntető anyagi jogalkotás 263
10. Büntetőeljárási jogalkotás 265
11. A büntető jogalkalmazás 270
12. A politikai rendszer büntetőjogi védelme 275
13. A sajtóbűncselekmények miatti eljárások 282
14. A köztörvényes bűnözés 285
15. A magánjogi feladatok 287
XI. A terület-visszacsatolások és a II. világháború korszaka (1938-44)
1. A háborús jogalkotás 291
2. A kivételes hatalom 295
3. A terület-visszacsatolások és a magyar igazságügyi impérium helyreállítása 297
4. Az ügyészségek személyzeti állapota a háború alatt 301
5. A javadalmazás 304
6. A háborús gazdálkodás 306
7. A koronaügyészi jogkör bővülése 307
8. Az Államvédelmi Központ ügyésze 309
9. A bűnözés helyzete 315
10. A politikai bűncselekmények miatti eljárások 317
11. A háborús gazdálkodás büntetőjogi védelme 321
12. A büntetőeljárások jellemzői 323
13. A rögtönítélő bíráskodás 328
14. A büntetések végrehajtása 331
15. A sajtócenzúra 332
16. Az igazságügyi vezetők véleményei a háborús állapotokról 338
XII. A királyi ügyészség megszűnése (1944-45)
1. A kiürítések 339
2. A nyilas hatalomátvétel 343
3. A Koronaügyészség működésének megszűnése 346
4. A közbiztonság állapota 347
5. Egy új ügyészi hatáskör 349
6. A királyi ügyészség végnapjai 350
7. Az ügyészi működés folytatása 351
Utószó 353
Rövidítések jegyzéke 354
Képek jegyzéke 355
Források és felhasznált irodalom 357

Témakörök

Nánási László

Nánási László műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Nánási László könyvek, művek

Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem