A Magyar Királyi Operaház évkönyve 1941-1942

Előszó

Operánk életében komoly ünnep a szezonzárás. Folyamatos munkánk magában, önállóan is felfogható szakaszát befejeztük és most tanulságokat keresünk az események összefüggéseiben és sajátosságaiban, hogy ezekből a most következő szakasz munkaprogrammjához kapjunk útmutatást. Ilyenkor mindig hálásan és a szellemi közösség eleven átélésében gondolunk az Operaház közönségére, a magyar kultúra szolgálatában tevékeny segítőnkre, azokra a művelt magyarokra, akik nemcsak nézők és hallgatók, hanem benső egységben és megértésben részesei minden törekvésünknek, élményeinknek és eredményeinknek. Ezt a szervezett magyar közönséget ismerik már a határokon túl is, mint teljes megvalósulását a színházi közönség eszményének, annak az örökké érvényes, de csak a kultúra tiszta tudatosságában megvilágosodó gondolatnak, hogy a színház nemcsak a költőt és a kifejező apparátust foglalja magában, hanem harmadik integráns elemként a közönséget is, aki együttműködik az élmény létesülésében az előadás másik két tényezőjével. A mi bérlőközönségünk fogékonyan reagál a színpadról és a zenekarból áramló hatásokra, szívesen és örömmel elismeri a jó munkát s a hiányokat gondoskodó szeretettel és az okok és körülmények együttérző beszámításával ítéli meg. Mélységesen megható ennek a mi közönségünknek magatartása, midőn egy új magyar tehetség félszeg próbálkozásában biztos érzékkel felismeri az életerős értéket és örvendezve, lelkesedve biztatja, bátorítja, hajszolja egyre felszabadultabb erőfeszítésre, - igen, a mi közönségünk nem méri fanyalogva és a sznob hivalkodó igényességével világmárkákhoz a próbálkozó kezdőt, hanem boldog, hogy észrevehette és hogy megvalósuláshoz segítheti az ígéretet, egész lélekkel részesedhetik a jövő egy felszikrázó szép lehetőségének kimunkálásában. Sehol olyan biztosan nem számíthat a tehetség arra, hogy kezdeti ügyefogyottságában is felismerik és szeretettel röpítik fel a siker felé, mint ebben a mi házunkban, ahol a mi közönségünk dédelgető szeretete fogadja és sehol másutt a színház egész teljesítményét ilyen beavatott és baráti közönség nem bírálja, mint nálunk. Ebben a szolidaritásban bízva, merhetünk belevágni kísérletekbe és ez a magatartás ad nekünk lehetőséget arra, hogy műsorunkat egyre magasabb és szabadabb elvek szerint próbálhatjuk fejlesztem, de egyúttal ez a közönség állapítja meg hűvös tartózkodásával a hibát és ez utasít vissza a rosszul választott útról.
Ezt a most lezárult évadot a háború félelmes felhői árnyékolták be. Vissza