A Magyar Királyi Operaház évkönyve 1939-1940

Előszó

Az Operaház mélyen tisztelt Bérlőihez...

Évkönyvünk számot ad az elmult szezón adatairól, de nem beszélhet arról a háláról, amellyel a nyári pihenő idejére közönségünktől elbucsuzunk. Szabadon és boldog biztonságban világitottak az Operaház lámpái a történelem félelmes éjszakáin, - Isten hozzánk hajló kegyelmének áldott csodája ez -, de meg kell küzdeni a gondokkal, amelyek mint távoli égések idáig szálló szikrái házunkra bőségesen hullottak. A mi közönségünk segitett, velünk volt, kitartott mellettünk, megértette, hogy nem minden sikerülhetett ugy, ahogy terveztük és velünk örült és szeretettel biztatott sok szép estén, mikor megbirkóztunk a nehézségekkel. Közönségünk megértette, hogy most legfontosabb tennivalónk az Operaház együttélésének kiegészítése volt s egy-egy fiatal tehetség sikerét szebb ünneppé avatta, mint amilyenek azelőtt a drága külföldi félistenek vendégszereplései voltak. Ilyen bensőséges együttérzéssel nem kapcsolódott még közönség egy szinház küzdelmes életébe, mint a mi közönségünk és szinháznak nem lehet nagyobb sikere, mint hogy ezt elérte. Mindent, amit meg tudunk valósítani, ennek a segitő szeretetnek köszönhetünk és talán megérezte a mi közönségünk, hogy mikor a milanói Scalaban, a világ legnagyobb operai hagyományainak szinpadán becsülettel megálltuk helyünket, a kényes olasz közönség tapsai jórészt annak a magyar közönségnek szóltak, amely nemcsak kényes és igényes tud lenni, hanem tud buzditani és szeretni és nemcsak követel, hanem segit. Ennek a mi közönségünknek nem tudjuk mással megköszönni azt a sok jót, amiben részeltetett, mint a jövőben még lelkesebb erőfeszitéssel és még jobban munkával. Ezt boldogan és meghatottan igérjük.
Részletes tervezetet a jövő szezónra most azért nem adhatunk, mert alkalmazkodnunk kell a gyorsan változó eseményekhez, s most alig lehetne érvényesen megállapitani, hogy ősszel mit vállalhatunk a legteljesebb siker esélyeivel. Mindenesetre lesznek kiváló vendégeink, de akkor tudjuk meg, hogy kik jöhetnek. Már most bizonyos azonban, hogy együttesünk hiánytalan marad, sőt tehetséges fiatalokkal kiegészül. Előkészitjük Rossini Tell Vilmosának, Mozart Don Juanjának, Csajkovszkij Piaue Damejának, s egy érdekes olasz szerző, Rocca monumentális operájának, a Mont Ivnornak előadását. Megjelenik az Operaház szinpadán Strauss Richárd Danhneja és Puccini Angelica nővérje és tervezzük Strauss János Cigánybárójának érdekes, uj előadását. Uj ballettekröl is van természetesen szó, azonkivül más reprizekről és bemutatókról, ezekről azonban véglegesen csak szeptemberben dönthetünk, ha megismerjük a kialakuló lehetőségeket. Vissza