Előszó
A Magyar Királyi Csendőrségről és szerepéről folyamatosan a legszélsőségesebb vélemények hangzanak el. Sajnos, ez nem csoda. A testületről kialakított nézeteket annyi történelmi körülmény, azok szándékos és akaratlan torzítása, érzelmek, valamint politikai töltetű állásfoglalások befolyásolják, hogy több mint fél évszázaddal a feloszlatása után is nehéz objektív véleményt formálni a szervezetről.
Ennek megfelelően mai napig vannak, akik a rend, a közbiztonság és az erős állam szimbólumaként, amíg mások az önkény, és az öncélú hatalmaskodás megtestesítőjeként tekintenek a Magyar Királyi Csendőrségre.
A háború után a baloldali diktatúra a tárgyilagosság teljes hiányával, nagy igyekezettel, folyamatosan feketítette a csendőrség szerepét. Ez eredményezte, hogy a Magyar Királyi Csendőrség jelenünkben is jobbára olyan szervezetként él a közgondolkodásban, amely a közhatalommal szinte szemben álló, külön hatalmi ágként funkcionáló, elnyomó apparátusként működött, és csak ennek köszönhette a bűnüldözésben elért, mára már hihetetlen eredményességét is.
Ez is a magyar történelmi tévhitek közé tartozik. A csendőrség megalakítását tiszteletre méltó célok vezették: a közrend és közbiztonság fenntartása, a bűnözők felkutatása és elfogása, valamint Magyarország területén a törvényesség fenntartása, tehát a csendőr a mindenkori magyar állam képviseletében járt el.
A testület eredményességét nem valami ködös „törvények feletti" állapotának köszönhette, hanem ép ellenkezőleg, a csendőrök jogai és kötelességei nagyon pontosan és szigorúan szabályozottak voltak, és ezek tették lehetővé a hatékonyságot. Emellett a Magyar Királyi Csendőrség tiszti és legénységi állományát igen rigorózus válogatás során töltötték fel, az alapos kiképzés, és a jól szervezettség pedig biztosította testület kiváló működését.
A háború után a csendőrséget testületileg bűnös szervezetnek nyilvánították, tagjai a legnegatívabb diszkrimináció alá estek. Ennek fő okai a csendőrségnek a magyarországi zsidóság gettóba tömörítésében, a deportálásokban való aktív közreműködésben, valamint az illegális kommunista mozgalom elleni fellépésben kereshetők. A csendőröknek ezekben az eseményekben betöltött szerepe a mai napig indulatokkal terhes vitákat vált ki, melyek jelentősen megosztják a közvéleményt.
A jelen mű alkotójának nem volt célja, hogy bármilyen történészi vagy politikai álláspontot képviseljen a Magyar Királyi Csendőrség megítélésében. Elhivatott és kiváló gyűjtőként kizárólag muzeológiai szempontok alapján, hűvös tárgyilagossággal mutatja be a Magyar Királyi Csendőrség egyenruházatát és felszerelését. A munkát nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a háború után az itthon maradt csendőrök többségére a kitelepítés, rosszabb esetben a börtön, illetve esetleg a halál várt, így érthető okokból igyekeztek megszabadulni a testületüket jelképező és kompromittáló egyenruhájuktól, tárgyaiktól. Ezen okból természetesen meglehetősen kevés eredeti tárgy, viseleti darab maradt fenn.
Vissza